Kiss Erzsi nagyzenekara mellé hat éve alapította meg Panchan nevű a capella formációját a következő tagokkal: Dudás Zsombor (dobos), Dombi Kati (énekes), Kiss Erzsi (énekes), Kovács Linda (énekes), Szandtner Anna (énekes), Pápai István (ütős/perkás).
Amikor végre sikerült a sokfelé és sokfélét munkálkodó együttest összerántania megfelelő kiadót találva egy önálló lemezre, híveik és az érdeklődők ezt meg is hallgathatták a március 3-i bemutatón a hajdani Kossuth Klubban tanyát verő Budapesti Jazz Klubban. Szellősen, de teli volt a terem, hiszen Erzsiéknek stabil rajongótáboruk van. Az alapító anya maga kitalálta nyelvezetén doromboló, suttogó, lihegő, szárnyaló, kattogó számok Afrikába, Franciaországba, tán a Távol-Keletre is, de biztosan az orosz sztyeppékre kalauzoltak el.
Mivel manapság a föld tönkretételével egyenes arányban növő népszerűséggel annyi mindent lehet eladni a varázsos organikus szóval – természetből kinövő, vegyszer-, szutymákmentes, eredendően tiszta értelemben használva – számomra ez a muzsika is az. Egyszerű hangszerek – pl. a lányok kezében famütyürök, bádogkannafedők – adják a ritmust a férfiak nagybőgője, sámándobszerűsége és nekem ismeretlen hangszerei mellett. Ám a legfontosabb zenevivő a négy nő kristályvokálja, amit mindenféle hangi effektekkel variálnak a torkukat mindenhogy kihasználva és ráedzve e különlegességekre.
Ennek főként maga Kiss Erzsi a mestere, hisz ő szólózik legtöbbször különféle performanszokba hajlítva előadását. Elharapott, különös helyeken képzett hangjai szinte fellövődnek és megakadnak a Jazz Klub plafonján néha. A sokszínű lányok – két szőkeség: Szandtner Anna, a hosszabb és Dombi Kati a rövidebb hajú mellett Kovács Linda barna fürtökkel áll a vörös szólóénekesnő mellett – finom mimikával és látható élvezettel éneklik végig a soha máshol nem hallott töltelék- és halandzsaszöveget, amit megjegyezni se lehet könnyű. Kis ízelítő a címekből: Voiszike, Killivo, Tótáté, Deredende, Ama Naki, Parnava.
Vérkomolyan áriáznak menüettfinom számot fransziás kiszeramévabávatag nyelven, hogy utána az őserdei súlyos páracsöppök koppanását idézzék hasonlóan nem evilági rizsával, dobokkal. Főleg tömény afrikai érzések fogtak el dalaikat hallgatva – életemben nem jártam ott, ám együttest már láttam Dél-Afrikából – de karmozdulataikkal, sok lágy hanggal meg vokális hajlítással remekül megidézték a mojszejevi orosz báj és kellem hangulatát is. Állítólag van egy nagyon aranyos, a német pattogós elvágólagosságot karikírozó számuk is, az sajna nem volt műsoron. Valóban laza utalás ez a Karinthyt megidéző folyékony halandzsázás arra, hogy mennyire nem a szöveg, hanem a hangulat, az átéltség a lényeg, amivel másodpercek alatt ott lehetsz az imitált világban.
Amúgy igaza is van Erzsinek, néha tök felesleges a szöveg, annyira nem is érteni: ilyenkor születnek meg a halhatatlanná vált Didekik és Szárnyati Gézák. Ahogy a kultura.hu-ban elmeséli Kiss Erzsi "Nagyon sokféle zenét szeretek, de ritkán hallgatok muzsikát. A Panchanban a csendet szeretjük a legjobban: akkor tud belülről igazán megszólalni nagyon sokféle muzsika, az a legmegfelelőbb alkotói állapot, amikor nyugalom van". A panchan szó speciel létező fogalom és idióma: Mexikóban Édent jelent és olyan nyugalmas, bambuszházikókkal teli őserdei helyet jelöl, ahová pihenni, feltöltődni járnak az emberek.
"A Panchan dalai önmagukban hangszeresek, a szövegek ugyanis a legtöbbször hangutánzóak, amit ütőhangszerekkel és néha gitárral, bőgővel hátterezünk" - fejtette ki Kiss Erzsi." a kultura.hu-n, mert másik formációja az Egy Kiss Erzsi Zene már inkább a hangszerességet is igénylő nagyobb lélegzetű számokra vevő. Örömzenélésben, együtt ölteletelve születnek számaik, amik ismerősek lehetnek sok színházi előadásból. Erre is hoz példát az idézett weboldal: "Az Édenkeleten szereplő dalok többsége az elmúlt években valamely színházi, táncszínházi (például Artus Társulat: Káin kalapja, Osiris tudósítások, Hókirálynő) vagy bábszínházi (Ciróka Bábszínház: A kékruhás kislány története, Kabóca Bábszínház: Csipkerózsika)" Nem véletlen, hogy a dalok sima eléneklésén túl eljátsszák a szöveggel sugallt tartalmat, hisz a három fiatal énekesnő egyben sikeres színésznő is, Szandtner Anna megkapta a Prima Primissima Junior díjat is.
Terveikről is beszámol a kultura.hu, idézve az alapítót: "Az Édenkeletet (kiadó: NarRator Records) bemutató március 3-i koncerten a Budapest Jazz Clubban vendégzenészként Németh Csaba, az Egy Kiss Erzsi Zene dobosa, valamint Feke Zsolt bőgős is közreműködött. Mint az énekesnő elmesélte, a Panchan- és az Egy Kiss Erzsi Zene-koncertek mellett áprilisban az Erik Sumo Banddel szerepel a zenekar lemezbemutató koncertjén, emellett mostanában leginkább egy csecsemőknek, kisbabáknak készült előadás, a veszprémi Kabóca bábszínház Ha Dede című darabja foglalkoztatja, amelynek ő szerezte a zenéjét. Ezzel a produkcióval március második felében Belgiumban is vendégszerepelnek egy belga rendezővel."
A csecsemőkből kinevelni a fix fantábort jó ötlet, hisz ők aztán még igen fogékonyak a nyelvi játékokra, a mindenféle hangok kiadásának örömére, variálására. Nincsenek még reménytelenül elrontva az értelmesség kívánalmával.
juszasz
