Őszintén szólva teljes mértékben hidegen hagynak az olyan mostanában beszivárgott ünnepek, mint a Valentin-nap vagy a Halloween. Viszont, amit szerintem jobban kellene promotálni és figyelni rá, az az Apák napja. A net tele van anyákat dicsőítő, nyáltengert fröcsögő képekkel, videókkal, hogy nekünk milyen nehéz az élet, de mégis megéri, mert a pulya néha nevet. Anyablogok millióit találhatjuk egyetlen egyszerű kereséssel. Viszont alig-alig van valami az apákról, mintha azután, hogy végigtoporogja a szülést a szülőszobán a szerencsétlen, már nem is létezne. Pedig, isten a tanúm, a franciaágy másik felén is hallatszik a gyerekbömbölés éjjel, és a férfiaknak is ugyanolyan büdös a kakis pelenka, nekik is remeg a szemük, amikor szombat délelőtt felmosnak és a még vizes parkettára kenik a dedek az áfonyás joghurtot.

Vajon nem ők azok, akik zokszó nélkül viselik el a hormongőzös, jajj-most-ehetek-hekket-vagy-nem típusú terhes hisztérikákat és még akkor sem csapják ránk a telefont, mikor már kerek tíz perce késnek a munka után, és vállalhatatlan hangnemben kérjük számon tőlük az arcátlanságot, mikor mi itt hallgatjuk a hisztis sírást egész álló nap (kezeket a szívekre hölgyeim, ki nem telefonált még soha?)? Nem, nem értik, hogy mi ez a hatalmas hype a szoptatás körül, miért ne lehetne tápszert adni. Nem, nem értik miért ne lehetne kekszet adni vacsi előtt fél órával, ha attól csendben van a babakocsiban a kölök. Nem, nem értik, mi olyan furfangos a babakocsi kiválasztásában. De hétvégén ők is viszik a gyereket a játszóra („te észrevetted, hogy nem lehet a többiekkel normálisan beszélgetni, mert 3 mondatonként el kell mennie valakinek a gyerekéhez?”), mennek érte bölcsibe/oviba, ismerik az allergiáikat, ők fürdetnek, kizavarnak aludni a nappaliba, ha már több éjjel nem aludtunk. És arról ne is beszéljünk, hogy dolgozni járnak, rajtuk a stressz, hogy hulljanak a zsetonok a családi kasszába.

Változott a világ (pedig én vagyok az, aki szerint a „már nem azt a világot éljük” mondat egyetlen dolgot jelent: mi öregedtünk meg, hasonlóan a „hangos a zene” és a „miért nem lehet a hátizsákot a buszon levenni” társaikhoz), beengedjük őket a szülőszobára. Elvárjuk, hogy tudják, mikor lehet tejet adni a legfrissebb hozzátáplálási táblázat szerint, hiszen elmentettük a kedvencek közé és meg is mutattuk mit adhat reggelire az egyévesnek. Akkor nem lehetne egy kicsit megállni és őt is ünnepelni? Nem gondolok nagy dolgokra, csak mondjuk hagyni szörnyeket ölni az XBOX-on pofavágás nélkül. Vagy az esti sört megjegyzés nélkül hagyni (az én „söröm” az este 11-kor elkövetett szendvicsezés, komolyan forrongok belül tőle. Egyrészt mert főztem rendes vacsorát, másrészt meg nem akarok 50 évesen özvegyülni infarktus okán). Bár én azért képeslapot is veszek, de ez csak az én mániám. Végül is csak egy nap az egész, aztán visszatántoroghatunk az anyaglória alá.

 A 12 kilós gyereket Manducában a hátán cipelő nagyapáról meg már szót se ejtek.

 Június harmadik vasárnapja, idén június 21.

FM

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?