Nemrég allergiavizsgálaton voltunk Petyával. Mit mondjak, rá kellett készülnünk.
Előre megbeszéltem apával, hogy neki is jönnie kell. Egyrészt, mert Budára mentünk, másrészt, mert Petya lefogásához egyedül kevésnek éreztem magam. Nem túl régen, Petya valamelyik takonykóros időszakában olyan orvoshoz kerültünk, aki akkor kezelte őt először. Nálam volt az egész addigi leletgyűjteményünk is, de pár szóban megpróbáltam el is mesélni, hogy s miként szoktunk próbálkozni az orrdugulás megszüntetésére. A kiselőadásom után végül is allergiára való készítményt írt fel neki, és el is mondta, miért gondolja azt-amit.
Csodák csodája pár nappal a gyógyszerek szedése után Petya sokkal jobban vette a levegőt, így elkezdett motoszkálni a kisördög bennem, hogy mégiscsak meg kellene nézetni, hogy nem allergiás-e valamire a fiatalember… Az utolsó Down-ambulanciás vizsgálaton beszéltem is erről a kezelőorvossal, aki javasolta a vizsgálat elvégeztetését.
A tabletta nevére nem emlékszem, arra viszont igen, hogy az orrspray melyik volt. Erre is csak azért, mert apa is ezt kapta mikor újfent kialakult a porallergiája. (Ne tudjátok meg, hogy néz ki olyankor! A nyaka, állkapcsa teljesen bevörösödik és viszket is neki; ja és egyfolytában tüsszög – nem túl szívderítő látvány! Aztán mikor beveszi az allergiatablettáját, attól meg „zombivá” változik. Annyi a különbség az élő halotthoz képest, hogy éber alvajáró lesz belőle – annyira kiüti a szer!) A doktor néni egyébként azt javasolta, hogy az említett orrsprayt, a fül-orr-gégész doktornéninkkel egyeztetve persze, nyugodtan használjuk orrfolyós esetekben. Azt mondta, hogy nagyon jó gyulladáscsökkentő készítmény, csak az a titka, hogy kúraszerűen, min. 2,5-3 hétig kell használni rendszeresen.
Amikor elmondtam a doktor néninek, hogy is kerültünk hozzá, illetve, hogy nem vérvételt szeretnénk, hanem a „pöttyözős” (Prick) tesztet, csak annyit kérdezett:
„Biztos, hogy menni fog?”
Közöltem, nem tudom, de próbáljuk meg. A szituáció abszolút nem volt könnyű. Petya bal alkarját le kellett tenni egy asztalkára. Én fogtam a könyökénél, apa a csuklójánál, ő pedig teli torokból mondta a magáét, a szorult helyzete végett. Közben a doktor néni ráragasztotta a csíkokat és szépen elkezdte a „pöttyöket” rácsepegtetni, majd miután ezzel végzett, egyesével mindegyik „pöttyöt” megkaristolta. Utána már csak a 15 perc nyugton maradást és „Ne vakarja!”-t kellett megoldani.
A nagy izgalomra gyorsan megetettük egy kis gyümölccsel, majd apa rendbe rakta Petya hátsóját. Utána ölbe vettem és képeket nézegettünk a telefonomon. Volt ott minden! Gyereknapi csúszdázás, szülinapi buli, utcavégi fagyizás, trambulinban móka. Így elég gyorsan eltelt az idő, és már kopogtattunk is a vizsgáló ajtaján. Mondjuk Petyát alig lehetett bevonszolni, de azért meg tudták nézni a karját. Semmire sem allergiás! Ez végül is jó hír, csak azt gondoltuk, hátha valami allergiával kapcsolatban van neki a rossz levegővétel. Ezek szerint nem!
Pankuci
Petyáról itt olvashatsz még:
Kedves anyuka! A Down-szindróma nem fertőző!
Altatásban tömték be Petya fogait
Hová tegyem a sérült gyermekemet a nyári szünetben?
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
