Szeretnétek egy hatalmas gyémántot? Gondolom, igen. Bár én galád módon azonnal eladnám és csupa hasznos – vagy haszontalan – dolgot vennék az árán. Ezt a gyémántot, amiről a minap olvastam, nem lehetne eladni. Nemcsak azért, mert hatalmas, hanem mert elérhetetlen távolságban van.

'Diamond ring' photo (c) 2009, Tambako the Jaguar - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

A hatalmas gyémánt egy neutroncsillag körül kering a naprendszerben. Akkora a tömege, mint a Jupiternek, méretre viszont feleakkora. A pulzár, ami körül kering, szédületes forgásával elszívta a csillagtól a héliumot és hidrogént, így a megmaradt szén egy kis oxigénnel egy hatalmas, a földinél jóval erősebb szerkezetű gyémántbolygót hozott létre. A gyémánt 10 a harmincegyediken karátos, talán tovább fennmarad, mint a Nap és a Föld. Ha az ember képes lenne ilyen távolságokba is eljutni, akkor biztosan már azon törné a fejét, hogyan szerezhetné meg a hatalmas követ. De mivel erre egyelőre képtelen és a szállítás költségei is az egekbe rúgnának – szó szerint –, a bolygó a helyén marad. Az ember pedig Afrika, India, Brazília, Ausztrália és Oroszország bányáiban keresgél tovább.

A világ leghíresebb gyémántjainak külön kis történetük van, némelyik több száz éves, mint az angol Towerben, a koronaékszerek között őrzött Koh-i-Noor. A Cullinan-gyémánt szintén itt található. Dél-Afrikában bukkantak rá, egyszerű postai csomagként utazott Angliába. A detektívekkel őriztetett másolatot viszont ellopták a szállítóhajóról. A csiszolás során a grapefruit méretű követ két részre választották, az egyiknek Dél-Afrika Nagy Csillaga a neve. Az Óceán Szíveként elhíresült kék gyémánt, mely a Titanic-filmekben szerepelt, viszont nem létezett. Talán a szintén kék Hope gyémántról mintázták a film alkotói, mely arról volt híres, hogy gazdáira balszerencsét hozott. Később a Smithsonian Intézetnek ajándékozták.

Sok ilyen kő található a világon, felbecsülhetetlen értékűek. Kisebb és gyengébb minőségű társaik szintén a vagyon, a gazdagság hivalkodó jelképei lettek. Nálunk is kezd elterjedni a szokás, hogy a vőlegény a menyasszony kezét egy drágaköves gyűrűvel kéri meg, csak ezután választanak közösen karikagyűrűt. Amerikai filmekből ismert a jelenet: a lány boldogan nézegeti a csillogó-villogó szoliter gyűrűt barátnői körében. Ilyen gyűrűt akár már 50 ezer forinttól lehet venni, bár a gyémánt minősége hagy kívánnivalót maga után, a méretéről nem is beszélve. Nekem nincs ilyen gyűrűm, nem is vágyom rá. Már az eljegyzésünk is karikagyűrűvel történt, az esküvőnkön már a többedik generációs aranykarikát húztuk egymás ujjára.

A történet szerint először egy egyiptomi fáraó adott szerelmének karikagyűrűt. Az egyiptomi kultúrában a kör az örökkévalóság szimbóluma, hiszen önmagába tér vissza, nincs eleje, sem vége. A görögöktől származik a gondolat, hogy a „vena amoris”, a szerelem vénája a bal kéz negyedik ujjától vezet a szív felé, ezért a gyűrűt ezen az ujjon hordták. A szokást később a rómaiak is átvették. Az első gyűrűk sás-, nád-, és kákalevélből készültek, de mivel ezek hamar elkoptak, fémből , csontból, bőrből kezdték gyártani őket. A fém ugyan tartósnak bizonyult, de rozsdásodott, ezért a harmadik század környékén áttértek a nemesfémekre, aranyra és ezüstre. A keresztény egyház pogány jelképnek tartotta és elutasította a jegygyűrűt, de a XIII. századtól elfogadták és a szertartás része lett a gyűrű felhúzása. Az esküvő után kerül át a jobb kéz gyűrűsujjára. (Egyes országokban és vallásokban változik, hogy melyik kézen viselik a gyűrűt.)

A XVI. századtól használtak egymásba illeszthető ikergyűrűket a párok. Az esküvő után összeillesztették a két részt, s a feleség viselte tovább. Csak ezután jöttek divatba a nők szívét megdobogtató gyémántos vagy más drágakővel díszített gyűrűk. A hagyomány azóta is él, egyre több helyen használják lánykérésre a szoliter gyűrűket. Az is változó, hogy a férfi visel-e jegygyűrűt. A II. világháború után egyre népszerűbb lett, mivel a fronton sokszor csak ez a kis darab fém emlékeztette őket szeretteikre. A karikagyűrű általában aranyból készül, de újabban nem ritka a platina vagy ezüst sem. Családonként eltérő, hogy ki melyik hagyományt követi, van, hogy a pár csak jegygyűrűt vásárol, nincs külön eljegyzési gyűrű, de olyan is van, amikor még egy kísérőgyűrű is kerül a lány ujjára. Egyes ékszerüzletek már férfiak számára tervezett gyémántgyűrűket is árulnak.

A sárgaarany – úgy vettem észre az ismerőseim körében – kezd kimenni a divatból, helyette kedveltebb az ezüst vagy a fehérarany. Bár van néhány arany ékszerem, én is jobban kedvelem ez utóbbiakat. Szeretem az üvegből, kristályokból készült ékszereket. Nem feltétlenül kell horribilis összegbe kerülnie egy láncnak, karkötőnek ahhoz, hogy jól nézzen ki. Ti inkább az értékes, nemesfém holmikért rajongtok, vagy az olcsóbb, de szintén mutatós ékszereket kedvelitek?

Juditty

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/04/417.html

http://www.sg.hu/cikkek/84103/egy_bolygonyi_gyemant

http://eljegyzesigyuru.info/eljegyzesi-gyuru-tortenete/

http://dicholding.com/hu/gyemant/historia/legerdekesebb-gyemantok