anyaság csecsemők

Fél év próbálkozás után problémamentes terhesség (kivéve az utolsó két hetet, amit nagyon intenzív vesefájdalom, vesepangás, vesetágulat, illetve magas vérnyomás tarkított), idén júliusban könnyű és gyors szülést követően megszületett kislányunk. Na, ezután jött a feketeleves! Én gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, na de ennyire?! Persze bűntudattal írom, mert milyen anya az, aki kvázi panaszkodni kezd a babájára, de kérlek, értsétek meg, nem rá panaszkodom, hanem arra a fejletlen kis rendszerére, ami vele érkezett,

Gondoltam sorra veszem a mítoszokat, amik nálunk sikeresen megdőltek az eddig eltelt két és fél hónapban.

Az újszülött eszik és alszik - na meg SÍR: a kórházba nem vittem bimbóvédőt, a babám ezért másfél napig nem tudott szopizni, akárhogy próbálkoztunk. Persze tudom, hogy van elég tartalékuk születésük után, de az én picim már az első éjszaka kitartóan ordított a karjaimban, hogy ő azért inkább enne. Még jó, hogy hétköznap szültem és a szoptatási tanácsadó tudott rajtunk segíteni. Így is pár csepp vizet adtam neki azon az éjjelen, hogy a szobatársaim és békésen szundizó babáik aludni tudjanak. Persze felvértezve az iszsz tudnivalókkal, én nem akartam neki vizet adni, Isten ments, még ha kánikulában született, akkor sem, viszont az egész éjjel ordító csecsemőre jobb ötletem nem volt.

Szerencsére a védővel megtanult szopizni, persze mikor betoltam a csecsemőosztályra a reggeli vizsgálatra, bukott takaróval kaptam vissza a gyereket, minden, amit megevett kb. ott landolt. Büfizni nem is tudott akkoriban, na, meg én sem voltam túl ügyes, hogy elég ideig tartsam függőlegesen. A kórházból 13 százalékos súlyvesztéssel jöttünk haza, egyszer tápszeres pótlást is kapott még bent. Ezt sem akartam, de a próbaszopi alatt konkrétan 0 gramm körül sikerült ennie. Hát jó, itatópohárból megetettem. 

ISZSZ (avagy igény szerinti szoptatás) - igen ám, de mi van, ha 10 grammokat szopizik és nem hízik? - a babám másfél hétig alig hízott, a minimális 10 deka alig volt meg. Volt olyan két egymást követő nap, hogy nem volt változás. Ráadásul kánikula volt... A kórházból hazajövet én kétóránként keltettem, ha magától nem ébredt, illetve hogy beinduljon a tejem. A másfél hét elteltével teljes volt a kétségbeesés, mert már sírt a cicimen, nem jött tej, a gyerekorvos elintézte annyival, hogy nem baj, nem kell tápszer, majd beindul.

Hát nem, én majdnem sírva rohantam mellszívóért, fejtem kézzel, ittam az alkoholmentes sört, szedtem a tejszaporító tablettát és igen, tápszert is írattunk fel, összesen háromszor kapott pótlást. Az első három hét aztán a nonstop cicizésről szólt. Két órán át szopizott, mire elaludt. Persze ebben volt bőven komfortszopi meg mikroalvás is. Aztán beindult a tej, ő is ügyesebb lett, és két és félhetes korára nyerte vissza születési súlyát. Aztán rohamosan hízni kezdett, 1,2 kilókat hízott havonta. 

Cicifüggés - ez eszembe sem jutott, hogy vannak cicifüggő babák. Ha nem a mellemen volt, és nem aludt, akkor folyamatosan sírt. Ha már elindítottuk vízszintes helyzetbe, ordított. Ordított, amikor pelenkáztuk. Ordított, amikor fürdettük. Azt hiszem, nem volt túl boldog, hogy megszületett...

Alvás-mizéria kombinálva az éretlen emésztéssel - bár a klasszik kólikás ordítást nem produkálta, a mai napig nagyon szerencsétlen az emésztése, emellé még érzékeny is. Felébred minden egyes pukira, két és fél hónaposan éjjel jön rá születése óta 5 óra tájban az inger, nyög, nyöszörög, sírdogál aztán sírva felébreszti magát. Persze kakilni kb. reggel 8 körül tud, addig meg altatgatom. Cicin alszik el, most már 5,7 kg, én meg vagyok olyan erőtlen, hogy nem ringatom, bár ha nem gyötri a hasa, még el is tud úgy aludni. Na de a cicizve alvás az adu ász, persze jól belakik, ettől aztán rengetegszer volt, hogy hiába büfiztettem, kivártam, amíg mély álomba zuhan (20 perc), lerakom a kiságyba, és bamm, két perc múlva bukik, felébred, kezdődik az egész elölről. És nem, nem hajlandó elaludni a kiságyban, neki segítség kell az alváshoz. Aztán mindig sírva ébred. Néha durrogatva ébred.

Nem tudom, valaha is kinövi-e ezt az emésztési mizériát, én már nem hiszek a három hós megváltásban, mert neki a gondot a diszkomfortérzet jelenti. Evés után a mai napig felhúzza a lábát, nyög jó néhányat, kirúg a lábával. Amikor altatom, akkor is tekereg, összerándul, meg-megébred. És igen, kipróbáltunk mindent, torna, masszázs, cseppek, de semmi nem működik igazán. Legalább odáig eljutottunk, hogy nem a mellemmel a szájában alszik el, és éjjel már a büfinél a vállamon beájul. Persze a 20 percet így is ki kell várni. Aztán ha valami olyat eszem, amitől puffad, akkor másfél napig tuti nem alszunk, óránként megébred...

A nemalvással amúgy is kínozzák az embereket, én a háromhetes napi egy órás alvások után remegve hívtam az ország túlfelén élő anyukámat, hogy lassan attól tartok, nem tudom ellátni se magamat, se a babámat. Attól féltem, ez a depresszió tünete, de már rájöttem, hogy a nemalvásé. Minden este várom, hogy elaltassam, mert akkor, ha minden jól megy, tudok egyben négy órát aludni. Persze kiskoromtól fogva szarul alszom, már az oviban sem aludtam délután, most még éberebb vagyok és képes vagyok azért nem aludni, mert 1. túl fáradt vagyok, 2. túl ideges, hogy nem tudok elaludni. Igen, ez már orvosi eset, meditálni sokáig jártam, jelenleg csak a levendulás alvóspray a legjobb barátom. Arról nem is beszélve, hogy a férjemmel egyszerűen nem tudok igazán foglalkozni se, és totál megértem, miért mennek tönkre a baba első évében a kapcsolatok. 

V.

(folytatjuk...)

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?