Én már a rendszerváltás után születtem (1991 szeptemberében), szóval nem vagyok túl idős, azonban volt néhány átalakulás az elmúlt 22 évben, ami a kórházakat illeti. Ami talán félelmetes, hogy túl sok minden nem változott… Édesanyám a bátyámat elvesztette toxoplasma fertőzésben még a második trimeszterben egy évvel előttem, ezért egy darabig várni akartak a gyermekvállalással. Azonban az óvszer túl kevésnek bizonyult, és nem sokkal később megfogantam én.

Ekkor édesanyám 24 éves volt, nem számított már „túl fiatalnak”, azonban – talán a korából adódóan – az orvos figyelmetlen volt a terhesgondozás kapcsán. Nem szúrta ki az elharapódzott terhescukrot (ami miatt volt utánam még 10 vetélése és két koraszülése), ezért a 36. héten indultam meg. Mikor elfolyt a magzatvíz koradélután, bementek a dél-pesti kórházba, az orvos pedig hazaküldte az édesapámat és a nagyszüleimet, hogy nyugodtan vacsorázzanak meg, első szülés, itt estig nem lesz gyerek. Közben burkot repesztett, és elküldte anyukámat lépcsőzni, hadd táguljon.

Aznap front volt, 11-en szültek egyszerre, ennyi emberre egy orvos és egy szülésznő jutott. Anyukám fél órát sétálgatott a szülészet (9. emelet) és a földszint között, majd visszament a szülőszobára, hogy ez bizony nagyon fáj. Kiderült, hogy ennyi idő alatt teljesen kitágult, és már jöttem is, a szülésznő alig érte el az orvost, az orvos pedig telefonált a többi hozzátartozónak. Szigorúan háton fekve, jó nagy gátmetszéssel jöttem a világra, vajúdással együtt összesen háromnegyed óra alatt. Én teljesen jól voltam, 50 centi és 3200 gramm, teljesen szabályos kerek fejjel és rózsaszínen. Anyukám már kevésbé, szanaszét szakadt, még egy óra volt, mire összevarrták. A gyermekágy elég rossz volt, ugyanis nem létezett még rooming-in, szigorúan háromóránként hoztak minket szoptatásra. Azonban mindig megetettek tápszerrel, így a mellen csak aludtam, nem szoptam semmit… Haza már tápszerrecepttel jöttünk. Azonban édesanyám ezt nem hagyta annyiban, kétóránként mellre tett, így lett annyi teje, hogy egyéves koromig (kizárólag) szoptasson, amikor is én választottam el magam egyik napról a másikra (a hozzátáplálás is csak miattam hiúsult meg, mert nem voltam hajlandó elfogadni semmit, ehhez képest hatalmas, 1 méter és 12 kiló voltam a szülinapomon, valószínűleg a cukor okozta ezt is).

Örülök, hogy amikor én fogok szülni, már mellettem lehet a párom, és remélhetőleg magam mellett tudhatom a leendő kisbabámat végig, de érdeklődve hallgatom mindig a régi szüléstörténeteket.

Regina

“Szülés régen és még régebben” című új sorozatunkban anyáink, nagyanyáink szüléseit, történeteit szeretnénk bemutatni. Kíváncsiak vagyunk, te hogy születtél. Kérdezd meg anyukádat, nagymamádat, mire emlékszik a terhességéből, szüléséből, és írd meg nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu mailcímre.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?