Több éves herce-hurca után, úgy tünik, Tücsök, a legkisebb révbe ért. Nem tudom, hány év lesz, amíg ezt a sok katasztrófát, ami rövid kis élete alatt érte, feldolgozza, de most esély van rá, hogy egyenesbe jöjjön.

Kép: Stockfresh

Lezárult a vizsgálat a IX. kerületi Nevelési Tanácsadóban, ahol Tücsköt, a legkisebbet tesztelték. Nyolcoldalas részletes papírost kaptunk, tele olyasmivel amiről fogalmunk sincs, de látszik, hogy nagyon tudományos. Ettől kicsit betojtunk, mi lesz most, mit fognak mondani stb.

Az előszobában, amíg várakoztunk, fogadkoztunk, hogy akkor is gyakorlunk ezzel a büdös kölökkel, ha 10 lóval kell is az íróasztalhoz vontatni, és kölcsönösen olyan ígéreteket tettünk egymásnak az urammal, amit elég nehéz lett volna betartani, de akkor és ott, olvasva ezt a papírt nagyon elszántak voltunk. Aztán beléptünk a tornaterembe, mert csak ott fért el ennyi ember, és én konkrétan kész voltam, amikor mindenki bemutatkozott.

Egy hölgy az önkormányzattól, hogy utazó fejlesztő pedagógust találjon a Balázsnak, egy fejlesztő pszichológus a Nevelési Tanácsadótól, hogy ő is fejlessze, meg az iskolai fejlesztő pedagógus, meg egy spéci gyógytornász is, nem tudom honnan, meg egy másik hölgy, aki bennünk szokta tartani a lelket kéthetente, az osztályfőnök és az igazgató az iskolából, azok is ott voltak, akik a vizsgálatban részt vettek, és mi ketten is, meg még nem is tudom pontosan, kik.

Mindannyian hozsannáztak a Balázsról, a tanítónő arról, hogy milyen szépen beilleszkedett, hogy milyen gazdag a szókincse, hogy milyen találékony és kreatív, hogy elkerülje a leckeírást, az igazgatónő arról beszélt, hogy Tücsök a szünetben vastag könyveket olvas, és hogy honnan tud a gyerek ilyeneket, hogy uszadékfa (apjától) meg olyanokat, hogy hol, mikor élt Arthur király, és hogy hol lehet eltemetve, (ezt tőlem).

Szóval az összes szakember mind azon tanakodott, ki mikor és hogyan, keresve a dátumokat, időpontokat egyezkedett és felajánlott, és megoldott, meg minden ezért a büdös kölökért.

Kábé az ötödik percben kezdtem el bőgni, a gyerek osztályfőnökének a vállán, és azt próbáltam kinyögni, lehetőleg érthetően, miközben az orromat fújtam, hogy ilyennel mi még nem találkoztunk, mert hogy eddig csak kirúgták meg nem vették fel az iskolába az allergiája miatt, meg sok pénzt kértek a magániskoláért, meg a napköziért, és legtöbben csak azt hajtogatták, hogy nem figyel, játszik, nem érti, meg minden.

Az uram nem bőgött, csak ült, és nem tudott megszólalni.

Ők meg azt magyarázták, hogy majd ők mindent megoldanak (tök ingyen, az önkormányzat fizeti) és minekünk csak az a dolgunk, hogy szeressük meg játszunk vele, semmi nyomorgatás leckével otthon, meg ilyesmi (fellélegzés, és az összes ilyesfajta, öt perccel azelőtt tett fogadalom gyors elfelejtése, hála istennek!) ők mindent elintéznek.

Lassan húsz éve ismerem a közoktatást, ilyennel még nem találkoztam. Ennyit jelent egy jó osztályfőnök, egy igazi pedagógus, aki komolyan veszi a hivatását. A lehetőség hasonlóra minden kerületben létezik, csak kevés az olyan Kati néni, aki mindezt kiharcolja.

Kalimpa