Ki hitte volna, hogy ezt is lehet? Valahogy a matek, az olvasás, az írás kézzelfogható – a gyereknek megtanítod a számokat, az osztást, a szorzást, a betűket. Még azt is viszonylag könnyű elhinni, hogy a mi kisfiunk is késsel-villával eszik majd hamarosan, nemcsak szanaszét kenve az arcán, az asztalon és a padlón mindazt, amit elé teszünk. 

De az alvás? Azt hogy mutatod meg neki? Hogyan magyarázod el egy hét és fél hónapos gyereknek, hogy márpedig kicsikém, nem kelünk fel éjszaka kétszer-háromszor, nem üvöltünk a ciciért éjnek évadján, hanem szépen befogjuk a szánkat, és végigalusszuk az éjszakát? Nem, nem hajnali ötig, hanem legalább fél hétig.

Pedig – ha nem is így –, vannak módszerek, amivel a kisbabákat megtaníthatjuk aludni. Állítólag...

Sleep training – ez a neve ennek a mifelénk, Londonban egyre trendibbnek számító dolognak. És miután Ben az elmúlt hónapokban éjszakánként nem viselkedett túl jól, úgy döntöttünk, mi is hiszünk benne, és belevágunk. Persze most lehet jönni azzal, hogy mi ebben az új, mindenki ismeri a klasszikus technikákat meg az erről szóló könyveket, és a barátainktól is kaptunk már jótanácsokat – hogy hagyjuk a babát sírni éjszaka, vagy adjunk neki vizet tej helyett, és a többi.

De valójában most kicsit másról van szó: arról, hogy mostanra ez egy külön foglalkozás lett – sleep consultant, sleep advisor, alvás-tanácsadó. És kiderült, ez azért jóval összetettebb annál, minthogy hagyod a gyereket éjszaka az ágyában bömbölni.

Nagyjából másfél hete, Ben egyik briliáns hajnali négyes kelése adta az utolsó lökést – ezután írtam annak a szakértőnek, akinek a neve a baráti körünkben már régóta keringett. Egy héttel későbbre sikerült időpontot egyeztetnünk – Skype-os konzultáció, másfél óra, 75 font. A beszélgetés előtt ki kellett töltenünk egy kérdőívet, amiben részletesen elmagyaráztuk Ben napirendjét, az étkezésekkel, napközbeni alvásokkal, éjszakai ébredésekkel.

Azt is megírtuk, hogy próbálkoztunk már néhány megoldással, random módon – például volt, hogy később tettük le aludni a gyereket, hátha így tovább marad ágyban; vagy hagytuk üvölteni, de 90 perc után feladtuk – szóval ez nálunk nem vált be. Más javaslatot kérünk szépen!

A tanácsadás napján izgatottan ültünk le a gép elé – és egy pörgős, jókedvű, magabiztos hölggyel találtuk szemben magunkat, aki már az elején határozottan kijelentette, hogy minden gyermeket meg lehet tanítani aludni. Ben étkezési rendjéből számára egyértelmű volt, hogy éjszaka nincsen már szüksége anyatejre, vagyis nem az éhség az oka az ébredésének. De akkor miért van az, hogy csak ezzel lehet visszaaltatni?

Nos, a tanácsadó szerint azért, mert Ben a cicin alszik el esténként, és így teszem a kiságyba – amikor pedig éjszaka megébred, nem tudja, hol van és hogyan került oda, hiszen az ő utolsó emléke az, hogy édesen szopizott. Számára nem órák, hanem öt perc telt el azóta. Ezért akar visszakéredzkedni azonnal – mert nem tudja magát visszaaltatni. Ez az első dolog, amin változtatni kell. Ébren a kiságyba tenni, nem hagyni elaludni a cicin.

 

A következő dolog a felvezető rutin minden alvás előtt – mindig, nappal és este is ugyanaz történjen. Amikor felviszem a szobájába, magyarázzam el neki, hogy most aludni megyünk, együtt zárjuk be a sötétítő palettákat (a nappali alvásokhoz is), meséljek vagy énekeljek neki, miután betettem a kiságyba, tegyem mellé a kedvenc plüssállatát, ha van, (Bennek nincsen), hogy tudja, mi következik. Este, fürdetés után is ez történjen – ne sötétben, hanem lámpafénynél etessem. Mindezt azért, hogy emlékezzen az elalvás folyamatára, és megtanulja álomba ringatni magát. Így ha éjszaka megébred – mert mindenki, a felnőttek is felkelnek –, vissza tudja magát altatni.

A nappali alvásainak időpontján és hosszán, valamint az étkezések időpontján is kicsit variálni kellett. Emellett a fürdetési idő is korábbra tolódott, tekintettel arra, hogy ilyen korban a kisbabáknak legalább 11, ha nem 12 óra alvásra van szükségük – tehát ha reggel hét órás kelést szeretnénk, hét körül Bennek már fel kellene lőni a pizsamát. Eddig nyolckor fürdettünk, de az alvás-tanácsadó szerint ezzel csak túlfárasztjuk a gyereket, ami szintén zavarhatja a pihentető alvást.

És akkor az éjszakák. Hát, igen, a sírni hagyást nem úsztuk meg. De legalább megtudtuk, hogy nem csupán arról van szó, hogy üvölteni hagyod a gyereket – ennél sokkal árnyaltabbak a technikák. Mert hogy nemcsak egy van, hanem számos – a legszigorúbb kontrollált sírástól kezdve, ahol ötpercenként mész be a babához, ennek enyhébb formáján át, amikor gyakrabban lehet megpróbálni megnyugtatni a síró kicsit, egészen a szeretgető, komfortot adó módszerekig. A lényeg, hogy nem rakod mellre. Ez az egyetlen, amit el kell kerülni. Jobb esetben azt is, hogy felvedd a kiságyból, de ezt nem mindegyik technika tiltja. Azt viszont tudni kell, hogy minél enyhébb módszert választasz, a tréning, vagyis amíg a baba megtanulja átaludni az éjszakát, annál tovább tart. A legkegyetlenebbnek hangzó módszerek vezetnek a leggyorsabban eredményre.  És hogy hol a határ? Reggel 6.30! Ha addig nem nyugszik meg, akkor ki lehet venni. (A mi esetünkben legalábbis, de ez attól függ, te meddig akarod, hogy a kisbaba reggel aludjon.)

Pár napja kezdtük a tréninget – és egyelőre nem szeretnék semmit mondani. Mindenesetre nagyon érdekes volt rájönni arra, hogy kvázi minden mindennel összefügg, és hogy a gyermek éjszakai alvását nagyon sok minden befolyásolja. Komplex. Az eredményről is szeretnék beszámolni, ezért naplót vezetek – amit néhány hét múlva teszek közzé a blogomon.

Addig pedig - fingers crossed!

Angelika

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?