Hatalmas szervezkedés, óriási várakozás előzte meg ezt az egy hetet. Az eddigi táborok legnépesebbikére készültünk. 180 fő mozgatása, lekötése, élményekkel és ajándékokkal való ellátása várt ránk. Néhány nappal az utazás előtt is érkeztek felajánlások, és igyekeztünk mindenkit elérni, mindenkinek köszönetet mondani. Már a tábort megelőző napon megérkeztünk mi, a szervezők. Először arra gondoltunk, eltöltünk egy laza, rápihenős napot, de az ajándékozók keresztül húzták a számításainkat. Lehetőségünk nyílt iskolakezdési csomagokat összeállítani a 150 táborozó gyereknek. Így mi már előre 150 tolltartót dugig töltöttünk ceruzával, filctollal, radírral, hegyezővel, ragasztóval és mindenféle földi jóval, ami kellhet majd szeptemberben. A tolltartók mellé füzetcsomag is kerekedett. Aztán a három szállítmányt is ki kellett pakolni a furgonból, ami a raktárból érkezett, és elhelyezni a tartalmukat.

Az első nap szemerkélő esőben érkeztek a gyerekek. Ózdról, Tiborszállásról, Tétről, Ceglédről, Tatabányáról, Nágocsról, Dunaújvárosból, Kaposvárról, és jöttek sorban a segítők is. Ekkor még a gyerekek zöme ismeretlen volt. Ha ismerőssel találkoztunk, mert akadt visszatérő táborlakó, nagy örömmel üdvözöltük egymást. Ez a nap az ismerkedésé volt. A norvégok érkezését nagy lelkesedéssel vártuk. Jórészt nekik köszönhettük ezt a hetet. Másnap Tihanyba hajókáztunk a gyenge esőben. Útközben kalózműsor szórakoztatta a gyerekeket. Tihanyban körülnéztünk, megnéztük a Panoptikumot, majd kora délután, átfagyva indultunk vissza. Csütörtökön délelőtt kézműveskedtünk, sportoltunk, délután pedig megnyílt a turkálónk, ahol minden gyerek és felnőtt divatos cipőket és ruhákat válogathatott magának. Szükség is volt rá a rossz idő miatt. A péntek a hagyományos kalandparkos napunk. Táborunk visszatérő segítői között egy speciális mentő is van, aki a hatalmas parkban igazi túlélőtúrát varázsol minden évben a gyerekeknek. Az idén is nagy sikere volt.

Alighogy túléltük a kalandparkot, kezdődött a Nem-születésnapi parti. Előfordul, hogy valaki épp a héten ünnepli a saját szülinapját, de nehogy lemaradjon a köszöntésről valaki, mindenkit hatalmas tortázással és lufiesővel ünnepeltünk meg. Délután még a nap is kisütött, így fürödni is lehetett a jéghideg Balatonban. Pénteken délelőtt egy drogprevenciós előadáson hüledeztünk a tinikkel, és az MTV1 is megérkezett közénk, hogy a táborról egy kisfilmet forgasson. Szombaton végre igazi nyári időnk volt, így megélénkült a mi partszakaszunk is, és fürödhettek, szörfdeszkán evezhettek, vagy vízibiciklizhettek a gyerekek. Erre vártunk egész héten. Vasárnap, hogy tompítsuk a táborvégi hangulatot, délre fagylaltost hívtunk, ebéd után pedig megérkeztek a Keresztény Motorosok, akik azért jöttek, hogy más motoros klubbal összefogva a 19 szuper járgányon elvigyenek mindenkit egy körre. Volt, akit kettőre, esetleg háromra. Motorozás után még egy kis fürdés, vacsora után pedig búcsúparti kezdődött.

A búcsúzás sosem könnyű. De annyi ajándékot osztottunk szét, hogy kicsit tompultak a fájdalmak. Este 10-kor meggyújtottuk a tábortüzet, majd indult az éjfélig tartó tálentum vásár. No, ez magyarázatra szorul. Mindenki a tábor első estéjén kap egy kis nyakba akasztós tokot, benne a szuperhős igazolvánnyal. Igen. Itt a táborban kiderül, hogy mindenki szuperhős, mert olyan kemény dolgokkal birkózik meg a hétköznapokban, mint a szegénység, a rákbetegség, a bántalmazás, a meg nem értés, az egyedüllét, a szülőktől való elszakadás, az árvaság… Ez edz mindenkit szuperhőssé, mert mindannyian túléltük ezek valamelyikét, van, aki többet is. Nos, ebben a szuperhős igazolványban lehet gyűjteni a tálentumokat, amik egyszerűen napocskák, mosolykák, szívecskék, pontocskák, vagy csak kriksz-krakszok. Minden jó dologért kapnak a gyerekek ilyet. Ha részt vett a foglalkozáson, ha rendet tart maga körül, ha eddig nem mosta, de innentől mossa rendesen a fogát, ha rossz evő, de rendesen ebédelt, ha segített valakinek, szóval bármilyen jócselekedetért. Egész héten gyűjtik nagy buzgalommal a pontokat és utolsó este levásárolják. A vásárban minden kapható a gumicukortól a zokniig, a játékoktól a bizsukig, a tisztálkodási szerektől a pólókig, egyszerűen minden. Újak és alig használtak. Itt mindenki megduplázza a csomagját.

A hazamenetel napja nagyon könnyesre sikeredett. Addigra épp jól összebarátkoztunk, és most el kell válni. Elválni, a nem tudjuk meddig. De a kapcsolatok épülnek tovább az internet segítségével.

Ami napi történés, a több mázsa görögdinnye elpusztítása, a napi ajándékok, finomságok kiosztása, a napi sok-sok kézműves program, a kerti sakk, a röpi és a foci, a napi karate és önvédelem tanulás, a korlátlan beszélgetési lehetőség, a norvég fiatalokkal való nyelvgyakorlós barátkozás, tánctanulás, sportolás és játék, a sok ölelgetés és szeretgetés már bele se fér a beszámolóba.

Néhány szót a gyerekekről.

Már első nap kiszúrtunk egy gyermeket, akinek szanaszét volt szakadva a cipője. Nevelővel való gyors egyeztetés után került a gyermek lábára jó cipő. Másnap tűnt fel, hogy bizony a tesókon is szakadt a tornacipő, nem is kicsit. Amolyan hetek óta használhatatlanná. Ismét került cipő a lábakra. A fiúknak még stoplis is. De ebből a csoportból minden gyerek nagyon szegényes, kopott, agyonhasznált holmiban jött. Persze megismerve őket, nincs min csodálkozni. Nagyon szegény családok gyermekei ők. Mindemellett jól neveltek, udvariasak, tisztelettudók. Őket alaposan felöltöztettük a turkálóból.

Egy másik társaság nevelőszülők és nevelt gyerekek közösségeként érkezett. Akivel csak beszélgettem közülük, mind bántalmazásért került nevelőszülőkhöz. Volt, aki néhány éve maga ment a gyámügyre segítségért, de volt, akit a több hónapos kórházi ápolás után már vissza se adtak a szülőnek. Volt, akit kétévesen vertek meg úgy, hogy intenzív osztály lett a vége. Mindegyikük 3-4, vagy több lépés távolságot tartott a férfiakkal. Hiába értették, hogy nem bántja őket itt senki. Ez reflex, de a barátkozós vállveregetésre is reflexes elhúzódás volt a válasz. Megölelni némelyiket nem lehetett.

Az egyik lánynak hamar észrevettük, hogy nem túl divatos a szemüvege. A gyengénlátóság határát súroló erős szemüvegből képtelenek a munkanélküli szülők vékonyított lencsét vásárolni. Már készül az új szemüveg. Aki észrevette, gondoskodott róla, hogy változás történjék.

Egy család együtt érkezett. A nevelőszülők egy nagyon fiatal anya gyermekeit nevelik fel, akik sorra születnek. Már öt gyermeket ugyanattól az anyától. Nagy élvezettel babázott a tábor összes nagykorú résztvevője a legkisebb, hét hónapos gyermekkel.

És végül még egy történet egy segítőről.

Az egyik norvég fiatal karján feltűnő a magyar nyelvű tetoválás. Az alatta lévő dátum a kábítószertől való szabadulás napja. Külön ajándék, hogy elmesélték feleségével együtt a történetüket: hogyan szabadultak a drog és a bűncselekmények fogságából. Ebben a mi egyik régi táborunk is segítséget nyújtott.

Köszönjük a ti segítségeteket is. Használtuk a kapott kézműves dolgokat, a játékokat „megvásárolták” tálentumért, és sokat emlegettünk benneteket, hogy mekkora segítség volt, hogy ezeket nem nekünk kellett megvenni. Nagy-nagy köszönet!

nagycsaládos

A képeken szereplő gyerekek szülei mind beleegyező nyilatkozatot adtak arról, hogy a gyerekük képe megjelenhessen a televízióban, újságban.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?