Almajemima már korábban írt beszámolót dániai nászútjukról, e második részben már nemcsak a nevezetességekre tér ki, hanem arra is, hogy miért nem érdemes akár a legszebb helyre is túl hosszan tartó nászútra menni.

Kezdjük például a híres viking várossal! Ez innentől három kompnyira van, a negyedik szigeten. Juj, de izgalmas, imádom a vikingvilágot, nézd, mindjárt itt a város! De hol van? Hát... a tábla szerint itt... Ez az öt darab fekete kő az. Meg egy tábla, amin látható egy rajz, milyen lehetett ez ezer évvel ezelőtt. Hm. Menjünk inkább kicsit kirándulni, de előbb igyunk abból a gyors patakból.

A Feröer-szigeteken sok a madár (kedvencem az imádnivaló lunda), és a férjem mindegyiknek tudja a nevét. Évek óta jár már ugyanis a nem túl messzi Shetlandra, hogy egyes-egyedül legyen kicsit, a civilizációtól távol, és napi 40-50 kilométert menjen a dűnék és dombok között, egy madárhatározóval meg fényképezőgéppel (én személy szerint inkább a párizsi miniszünidők híve lennék, de megértem és csodálom e szenvedélyét).

 

Van fóka is, férjem egy magányos séta során ki is szabadít egy drótba szorult fókakölyköt, aki hálából jól megharapja, míg én a tengerparton olvasok. Palackorrú és kardszárnyú delfin, vidra. Ezeket mind láttuk is több hajókirándulás során. Kék bálna is van. A kék bálna természetesen azon a napon döntött úgy, hogy körbeússza a Feröer-szigeteket, amikor nekünk a legnagyobb sziget belsejében volt kultúrprogramunk (vikingmúzeum természetesen). Ez volt az egyetlen nap, amikor nem láttuk a tengert, és a hülye bálnának pont ekkor kellett idejönnie. Méreg.

Moziba is megyünk: két kompúttal, két szigettel arrébb van. Jó korán odaérünk a mozihoz, egyelőre mi vagyunk az egyedüli vendégek. Csak akkor vetítik a filmet, ha minimum öt néző van. A férjem felajánlja, hogy megveszi mind az öt jegyet, csak legyen előadás. Végül befut még egy pár és egy helyi geek, boldogan foglaljuk el helyünket. A film két órás, pont elérjük kényelmesen az utolsó kompot hazafelé. Csakhogy. A film közepén megszakad a vetítés, szünet van. A büfés néninek is meg kell élnie valamiből. Könyörgünk, hogy legyen rövid, kedvünkért a szokásosnál kicsit előbb is kezdik a második felvonást, de hiába: sosem fogjuk megtudni, mi történt Billy Bob Thorntonnal a Coen-fivérek filmjében.

Gyönyörű a természet, de nekem, a városi lánynak pár nap után már nem elég, sajnos. Jó, hogy sok könyvet hoztam, és szerencsére vannak angol nyelvű kötetek is a könyvesboltban

A sok kirándulásból elég (nekem legalábbis), egyre jobban unatkozunk, egyre többet veszekszünk. Most jön ki az esküvőszervezés és lakásvásárlás, hitelügyintézés egyidejű, eddig elfojtott stressze. (Az esküvő nem volt nagy durranás, de egy nappal előtte még nem volt meg egy papír, amit hetekkel előbb ki kellett volna küldenie a belügyminisztériumnak. Péntek délelőtt kaptuk meg végül, ekkorra már azon gondolkoztunk, hogy akkor is megüljük-e a lagzit, ha valójában nem lesz esküvő.) Túl nagy itt a nyugalom, nem bírjuk. Egyre rosszabb a helyzet. Végül visszakullogunk az utazási irodába: szeretnénk átíratni a jegyünket a következő kompra. Semmi akadálya, nézzük csak a jegyet: de hiszen önök a következő kompon vannak! Igen, nyolc nap múlva indul.

Gondolkozunk, hogy a kocsit hátrahagyva repülőn menekülünk, de... sajnálnánk IV. Keresztélyt.

Minden feröeri látványosságot megnéztünk, és hiába lélegzetelállítóan szép a táj, valahogy ez most nem elég. Rossz a pillanat, a feltörő stressz élethelyzete. Program már nincs, marad a veszekedés.

Végül elérkezik a várva várt nap, és indul a hajónk Shetlandra, de ez nem szokásos utasszállító, hanem teherhajó, ami néha utasokat is felvesz. A kis Micra egyetlen személyautóként árválkodik az óriási kamionok közt. Mi vagyunk az egyedüli utasok. A norvég kapitány mindent megmutat, mindent elmagyaráz, izraeli felesége finomakat főz ránk, olyan az egész, mintha egy nagy magánjachton lennénk. A kabinunk régies, szép faburkolatú, a tányérok címeres, aranyozott porcelánból vannak. Az út egy napig tart, és mi ezalatt újra egymásra találunk. Elmúlt a feröeri átok.

Shetlandon sokkal több a tennivaló, a városi és kultúrprogram, mint Feröeren. Van egy tökéletesen fennmaradt viking vár is, brit udvarházak, kisvárosok, teázók. Egyre kevesebb a veszekedés. A stresszt feldolgoztuk. Levezetésképp lemegyünk pár napra Horvátországba, németországi, garda-tói és veronai pihenőnappal.

Minden ismerősnek azt tanácsoljuk: ne menjen hosszú nászútra. Saját, nem reprezentatív kutatásaink szerint sokaknak meggyűlt a baja egymással a nászút alatt, és általában a nászút hosszával egyenes arányú volt a válási szándék erőssége.

Kár, hogy a Feröer-szigeteknek pont ez a szerep jutott a mi történetünkben. Nagyon szeretnék most, már gyerekekkel visszamenni, mert a hely drámai, ősi szépsége, atmoszférája, érintetlen tisztasága, csöndje továbbra is vonz. De nem három hétre. Egy hosszú hétvége elég is lesz.

 

Almajemima