Tavaly karácsony előtt láttam egy kommentben ezt az ötletet. Már akkor elhatároztam, hogy ilyen nekem (nem ám a gyerekeknek!) kell. Megálmodtam, hogy majd én megcsinálom, mert hát lássuk be, az az igazi. Az tényleg olyan rákészülős, magunkban kuncogós feladat. Már ha valakinek van akkora mázlija, mint nekem, és ügyes kezekkel van megáldva. Bár a neten feltalált darabok némelyike minden, csak nem szép. Viszont azok is viccesek, jópofák, és garantáltan jól lehet velük szórakozni. Úgyhogy nem is vagyok annyira biztos ebben az ügyes kéz dologban. Arról persze igyekszem mélyen hallgatni, hogy kapni is lehet ilyet, mert mégis csak így egyedi, így kap a gyerek olyan ajándékot, ami másnak biztos nincs, még akkor is, ha esetleg egyik osztálytárs, csoporttárs megkapja akár a boltban megvásárolhatót, vagy neki is anyuka/apuka készíti el.

Az elhatározásból nem lett olyan könnyedén megvalósítás, és kevesebb volt a kuncogás is, mint gondoltam. De elkészült! És még van egy hetem, hogy a fiam ajándékát is összehozzam.

Kezdődött ott, hogy hol is vegyek kockákat. Olyat, ami elég kicsi ahhoz, hogy dobálni lehessen, de elég nagy ahhoz, hogy teszem azt gőzmozdonyt fessek rá. Végül ezt az akadályt július közepére legyűrtem. Akkor kicsit jegeltem a témát, mert hát „hun van még karácsony”! Aztán december elején észbe kaptam, hogy nemsokára! El is kezdtem rajzolgatni, festegetni a kockákat. Akkor derült ki, hogy bizony nem is olyan egyszerű 9 db kocka 6-6 oldalát megtölteni képekkel úgy, hogy lehetőleg érdekes történetek kerekedjenek ki a végén. Eleinte arra gondoltam – és láttam ilyen verziót –, hogy minden kocka egy témát jelenít meg. Teszem azt az egyik kockán járművek lesznek, a másikon állatok, vagy növények, épületek, stb. Végül ezt elvetettem, mert így túl kiszámíthatónak találtam a történet folyását. Mindig ugyanaz a séma? Á, ez nem jó! Maradtam abban, hogy rajzolom-festem, ami eszembe jut. Ment is ez vagy 6 kocka erejéig, de az utolsó hárommal már kissé szenvedtem. De készen van! Volt némi ötletelés Facebookon – privátban -, és élőben a férjemmel.

Aztán játékszabályt kellett hozzá írnom. Ez megint csak szöget ütött a fejembe. Hiszen leírást nem nagyon találtam hozzá. Igaz, nem is nagyon kerestem, mert nem gondoltam, hogy bonyolult lesz kitalálni. Nekem meg úgysem jó semmi úgy, ahogy azt mások előírják, ugye. Na, megszületett a szabály is: nincs szabály! Ötletek vannak, hogy lehet játszani, de ha valaki másképp szeretné, nosza!

Azért írtam egy játékszabályhoz hasonlót:

Az egyik játékos fogja a 9 db kockát, és eldobja őket. A képek alapján elmond egy történetet. Mindegyik kocka képét fel kell használni!

Az egyik játékos kivesz egy kockát a zsákból, és dob. A kép alapján elkezdi a történetet. A többiek eldöntik, hogy mikor dobjon egy következő kockával. A következő kockán látható képet bele kell szőni a történetbe. Addig kell újabb kockákkal dobni, míg el nem fogynak a zsákból.

Egy játékos kivesz a zsákból egy kockát, és a kapott kép alapján elkezdi a történetet. A következő játékos is kivesz egy kockát, dob, és ő folytatja a saját képe alapján. A játékosok addig váltják egymást (többen is játszhatnak), míg el nem fogynak a kockák. Ha 9-nél többen játszanak, akkor a kockákat vissza kell tenni a zsákba.

A játékosok sorrendjét, vagy hogy ki legyen a mesélő, el lehet dönteni kiszámolással, vagy akár dobókockával – pl. ki dob magasabb pontszámot – is.

Azért írom ezt le, mert tudom, hogy sokan szeretnek babrálni ilyen kis vacakokkal. Sokan szeretnek maguk ajándékot készíteni. És ez jópofa ajándék lehet kisgyereknek, felnőttnek egyaránt. Megvallom őszintén, én arra vagyok a leginkább kíváncsi, a férjem milyen történeteket tud majd kiolvasni a képekből. A gyerekeket elkápráztatja jobbnál jobb történetekkel kocka nélkül is.

De remélem, a kockák segítenek a gyerekeknek is, hogy elmondhassák, mi lakik bennük. Mi foglalkoztatja őket, mi az, amitől feszültek esetleg, mi az, aminek örülnek. Mert a sztorikocka erre is jó. Magyar nevet viszont nem találtam neki. A mesekocka foglalt, más játék viseli, és nem is lenne találó erre a játékra. Így maradtam ennél a kifejezésnél, és ennél a helyesírásnál. Elvégre ez a szó is beépült már a nyelvünkbe.

Most pedig megyek, és elkezdek fúrni-faragni, mert nem lesz készen a fiam vonatja, pedig amiket kapni lehet, azzal nem lehet szállítani! Pedig ő azt szereti a legjobban.

keszzsu

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?