by phovoir - yayimages.com

Ahogy azt már említettem , a diagnózissal együtt kaptunk egy listát is a szóba jöhető fejlesztő intézményekről. Ez a lista viszonylag lassan redukálódott egy óvodára és egy iskolára. Az iskoláról, amit végül nem választottunk, pár mondattal már írtam egy másik posztban. Most a fejlesztő óvodáról szeretnék mesélni, amit végül választottunk.

Decemberben voltunk beiratkozni, de Soma a várólista miatt végül szeptemberben kezdhetett ide járni. Az intézmény az áthidaló időszakra segítséget kínált az általános óvodának, amivel éltünk is. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy kijelöltek egy szakembert, aki elment az óvodába megfigyelni (szükség esetén házhoz is jönnek, attól függően, hol kél el a segítség), majd a megfigyelése és az óvónők kérdései alapján gyakorlati tanácsokkal látta el őket. Emellett elmagyarázta nekik az autizmus miben létét, különös tekintettel a viselkedésbeli és kommunikációs sajátságokra. A szakember folyamatosan elérhető volt emailben és telefonon és 1-2 havonta összeültünk megbeszélni, hogy mennek a dolgok. Ezekre a megbeszélésekre az óvónők mellett én is mindig hivatalos voltam.

Azt megtudtuk beiratkozáskor, hogy a fejlesztő csoport csak hétfőn és kedden működik és akkoris csak 9-15-ig. Ez nem fedi le a munkaidőnket sem a heti intézmény-szükségletünket, így gyorsan kiderült,hogy kénytelenek leszünk kombinálni az általános és a fejlesztő óvodát, nem csak egy heten, de egy napon belül is. Itt újra a sima óvodából siettek a segítségünkre, és elvállalták, hogy elmennek délután Somáért és átviszik magukhoz a csoportba. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyik óvónő délután elsétál Somáért a 200 méterre levő fejlesztő oviba, kézenfogja, és visszasétál vele a másik csoportba (mindezt ingyen és bérmentve)

Izgatottan vártuk a szeptembert. Somával jó előre megbeszéltük, hogy új csoportba is fog majd járni. Elvittük magunkkal, amikor beiratkozni mentünk, és jó benyomást tett rá a hely, így örült,hogy újra mehet majd. Egy Playmobil lakóautóval játszott, ami az első napon már várta a bejáratnál. Ezt a csoportot máig lakóautós bölcsiként emlegeti. Reménykedve, de kételyekkel teli vágtunk bele (mivel eddigre Soma már jól beilleszkedett a másik csoportjába), készen arra, hogy ha nem működik, akkor kiszálljunk. Amitől a legjobban tartottunk, és amire külön felhívták a figyelmünket is, hogy vastagon benne van a pakliban, hogy milyen nem kívánatos viselkedés-formákat fog felvenni a többi SNI kisgyerektől. Boldogan mondhatom, az elmúlt 6 hónapban semmilyen jelét nem láttuk, hogy rossz hatással lennének rá a többiek.

A csoportba 9 kisgyerek jár egyszerre 2-6 éves korúak és 3 felnőtt foglalkozik velük (2 gyógypedagógus és egy önkéntes segítő). A gyerekek különböző okokból vannak ott. Szeptemberben 5 autista volt a 9 gyerekből. Közben van,  aki elment, van, aki jött, így most a pontos arányt nem tudom.

Azt,hogy ki miért jár ebbe a csoportba nem kötik a többi szülő orrára (az autikról sem mindről tudom,hogy melyik, a számot mondta csak Soma mentora). Tippre van még 1-2 kisgyerek  ADHD/ADD-vel. Ez egy 1 éves terápiás csoport, ami után mindenki folytatja a számára megfelelő intézményben. A közösségépítés így nem igazán szempont. A trajekt elején gyerekek kapnak egy mentort, aki az elsődleges kapcsolat a szülővel, többi intézménnyel. Emellett specifikus célokat állítottunk a nevelőkkel közösen, és az év folyamán ezeken a célokon dolgoznak/ dolgozunk , három havonta összeülünk és átbeszéljük,hogy hol járunk. (ilyenkor a másik intézmények képviselői is jelen vannak, ahova Soma még jár és a terapeutái is) . Ez esetünkben elsősorban a szociális készségek fejlesztése és az önállóság, emellé bejön még a szobatisztaság , a szabálykövetés és még néhány készségfejlesztés, amik nem annyira autizmus, mint inkább korosztály specifikusak (finommotorika).

A csoport itt is témák körül dolgoznak, csakúgy, mint a másik óvodában (ki vagyok én, hogy néznek ki a dolgok, emberek, ünnepek…stb) . A napirend viszont inkább az iskoláéra hasonlít (a csoportot ketté szedik, azt pontosan nem tudom, hogy néz ki a 2-4 évesek napja, mert Soma mindig a nagyokkal dolgozik). Reggel körbeszélgetés az adott témáról, meseolvasás, megbeszélés, utána egyéni feladat, közös játék (1 felnőtt 2-3 gyerekkel), udvar, ebéd és délután mégegy kör. Emellett a gyerekek egyéni terápiákon is részt vesznek. Soma pszichomotoros fejlesztést kap és logopédus jár még hozzá. Mindkettő hétfőn délelőtt. Ahogy már írtam a gyógytornász a másik oviba jár hozza (most épp szintén hétfőn).

A terápiákról és a napjáról írásban értékelést kapunk, valamint tőlünk is elvárják, hogy leírjuk, hogy mi újság otthon.

Mivel az autikra jellemző, hogy ami érdekli őket, az nagyon, ami pedig nem érdekli őket, az is nagyon, ezért az egyéni feladatválasztásnál nem bízzák 100%ban a gyerekre, hogy mit szeretne csinálni. Tipikusan délelőtt választhat olyat, ami jobban érdekli, délután pedig meg kell próbálnia valamit, ami kívül esik az érdeklődésén. Pl. Soma szívesen épít, kirakózik így a délelőtti feladata az, hogy építsen fel valamit adott építőből: rendőrséget, vonatpályát, délután viszont a kiskonyha és a színezés közül választhat. Így megtanul választani akkoris, ha nem csak a kedvenc tevékenységei közül lehet.

Az együtt játszást is hasonlóan kell elképzelni. Vesz a mentor két gyereket (akik azért többé kevésé kijönnek egymással, bár már ezt is hónapokig tanulták) és választ egy tevékenységet. Ez lehet bingó, társas, együtt építés…kb. bármi. Decemberben kb. ott jártunk hogy egy másik kisfiúval kölcsönösen elfogadták egymás közelségét, múlt héten egy kislánnyal együtt építettek az állatkertet és beszélgettek közben. 

Ezt egyébként az összes csoportjában látjuk most, hogy nyitna a gyerekek felé, aki hol jobban, hol rosszabbul reagálnak. Nehéz neki elfogadni, ahogy a kortársainak is, hogy attól, hogy valami szépen kér, vagy mond egy másik gyereknek, még egyáltalán nem biztos, hogy az lesz, amit szeretne. Pár hete szeretett volna két fiúval együtt építeni, ők meg nem akartak vele, ráadásul volt némi lökdösődés, végül az egyik hátba vágta (nem tudom ki mit kezdett, nem is érdekel). Másnap egy fél órámba telt rávenni, hogy  elinduljunk, mert csak azt hajtogatta ,hogy “ de senki nem akar velem játszani és a juf sem tud segíteni.“

Ebben az esetben pl nagyon sajnáltam, mert tudom ,hogy nehéz volt neki nyitni a fiúk felé, jobb lett volna, ha az első próbálkozás pozitív élménnyel zárul, dehát nem lehet mindentől megvédeni. Tegnap ugyanezzel a két fiúval játszottak egyébként, szóval a javulás ott van. Sokat beszélgetünk erről, főleg, hogy ő meg az öccsével csinálja ugyanezt egyébkent.

A fent leírtakból láthatjátok, hogy fejlesztő óvodában sem varázslás folyik, csak kisebb a csoport, több az egyéni figyelem. Természetesen mindent megtámogatnak vizuálisan, sok a piktó, napirend, szükség esetén folyamatábra. A homokórák sorakoznak a polcon… Van napos, aki a pedagógus segítője aznap, és vannak egyéni jutalomkártyák. Soma például azért kap matricát, ha a helyén marad, amikor erre kérik és a WC-s gyakorlásért. Amikor a kártya tele van, a gyerek választhat egy apró ajándékot az ajándékos dobozból.

Annak érdekében, hogy a gyereknek a legjobb és legkönnyebb legyen, a folyamatos kommunikáció mellett az általános ovibol a vezető óvónő rászánt egy napot (saját kezdeményezésére), hogy végignézze, hogy dolgoznak a fejlesztő oviban, mi a napirend, mik a kommunikációs stílusok. Így sikerült kölcsönösen megosztani a gyereknél jól működő módszereket és meggyőződni arról, hogy nincsenek alapvető eltérések a napirend, elvárások, kommunikáció… terén a két intézmény között.

hollandremulet

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?