Augusztus első heteiben igen csak hektikusan viselkedtem, hol energikusan, hol mint egy sárkány. A menstruációm rendszertelen volt, épp a kalkulátornak megfelelően késett, de nem lepődtem meg, mert tudtam: vagy sikerült összehozni egy kis csodát, vagy csak a szokásos. Párom unszolására augusztus 18-án este vettünk egy tesztet, ami egyértelműen pozitív jelet mutatott. Valahol az ötödik-hatodik, esetleg a hetedik hétben járhattam a számításaim alapján. Másnap természetesen elkezdtem körbetelefonálni a közelemben lévő (budapesti) nőgyógyászokat, hogy kinek lenne időpontja. Természetesen se az SZTK-nak, se egyik magánnak se volt már túl közeli szabad időpontja. Mivel első babánk, és nem tudjuk, mire számíthatunk, úgy döntöttünk, hogy megnézzük, mi a különbség egy magán és egy állami rendelés között, így mind a két helyre kértem egy-egy időpontot.

Elsőre a magánrendelésre jutottunk el (egyedül mehettem be csak a rendelőbe), ahol a szülész hüledezett a fiatal koromon (24 éves vagyok), hogy minek ilyen korán gyerek… De egyébként rendes volt a doki, bár irdatlan összeget elkért egy tízperces vizsgálat + ultrahangért. Huszonötezer forint azért nem kevés, főleg, hogy az első időkben ezt 2-3 hetente szeretné elkérni a kontroll miatt, meg majd a következő alkalommal odaadja a magánlaborhoz is a vizsgálatkérő lapot. Egyébként mindent elmondott teljesen korrektül, mit szabad, mit nem. (Pl.: ellenzi a terhességi vitamint, mert szerinte lehet egy kismamának vitamindúsan kajálnia. Férfi doki. Tehát fogalma sincs, milyen az, amikor zöldségre nézve olyan hányingered lesz, hogy elmegy minden kedved az evéstől. Ez szerencsére csak két hétig tartott nálam is. Vagy például, hogy hiába sportoltam eddig napi rendszerességgel, most a 12. hétig hagyjak mindennel fel. Mondjuk nem is volt a 12. hétig kedvem nagyon mozogni (most már van), úgyhogy ezt könnyen betartottam.

Másodjára elmentünk az állami rendelésre is „A” dokihoz, ahol akkor teljesen korrektül viselkedtek velem, még a párom is bejöhetett a vizsgálatra (bár közölték, hogy „nehogy hátráltassa a vizsgálat menetét”) és mindent elmagyaráztak neki is. Ott is néztek ultrahangot, azon elmutogatott a doki mindent.  Ekkor a baba olyan hathetes volt. Itt megkaptuk a papírokat a vérvételre, a 12. hetes ultrahangra beutaló, stb. Szólt, hogy ha megvan az ultrahang meg minden lelet és a kiskönyv, akkor menjek vissza, átnézzük meg kitöltjük a könyvet. Tehát kb. ugyanolyan korrektek voltak, csak nem kértek 25 000 Ft-ot érte. Itt úgy döntöttünk párommal, hogy jó lesz az állami doki is a terhesgondozásra, a szülést meg majd eldöntjük később, hogy hol is lesz.

Rendes kismamaként már a 9. hétre kitöltött a kiskönyvvel, begyűjtött leletekkel rendelkeztem, amikor is a védőnőm tanácsára újra időpontot kértem az állami dokihoz, mert a hemoglobin szintem éppen csak megütötte a minimumot. (Terhesség előtt is így volt, kizártak a véradásból emiatt. A túl sok sport ezt okozta nálam.) Eljött az időpont, a munkahelyről átsiettem a dokihoz, amikor a recepción egy cetli fogadott: „A” doki a héten szabadságon van”. Átbattyogok a  recepciós hölgyhöz, hogy akkor van a dokinak helyettese? Válasz: NINCS. Kérdezek újra: Ha ezt hétfőn is tudták, akkor miért nem értesítettek a megadott két elérhetőségen (e-mail, mobil), hogy ne jöjjek be? Válasz: „Minek kellett volna?” Itt morcos lettem egy kicsit. Azért kellett volna mondjuk, hogy ne rohanjak át a fél városon! Rendel most másik doki? Válasz: „Rendel „B” doki, felmehet akkor ahhoz.” Felmentem tehát a másik SZTK-s dokihoz, „B”-hez, aki éppen rendelt.

A doki megvizsgált, megnézte ultrahangon a babát, majd közölte, hogy a védőnő hülye, a laboreredményem nem rossz. A kiskönyvhöz hozzá se nyúlt. Terhességi rizikóbesorolás tehát nuku! (Ezt különben szabad nekik???) (Mellesleg a háziorvos is mondta, hogy a 9. héten még annyira nem rossz, ha ilyen alacsony a hemoglobin, de a 18. héttől ez kritikus probléma lesz. Vasat kell majd szedni, de ezt a szülész-nőgyógyász határozhatja meg.) Itt már volt egy negatív érzetem, de elraktam mélyre, hogy csak a „helyettes doki” volt.

A 12. heti ultrahang vizsgálatra egy egész vizsgálati napot sikerült összeraknom. A terv: 1) ultrahang, 2) dokival kontroll az ultrahang és az összes laboreredménnyel, 3) ortopédia (porckorongsérvem volt régen, háziorvos aggódik, hogy ne okozzon gondot, inkább kért egy vizsgálatot). Ultrahangra párommal együtt megyünk, az egész napom rámegy majd a vizsgálatokra, így a munkahelyen szóltam, hogy akkor aznap nem lennék benn.

Az ultrahang rendben le is ment, a baba jól van, 12 hét + 5 napos. Nézi a doki, hogy két szülész is szerepel a terhesgondozásomban („A” és „B”) hogy megvizsgált, majd leszúr, hogy ez miért van, miért kell nekem különböző orvosokohoz játnom. Elmagyarázom neki, akkor csak annyit mond, hogy jó, de ezentúl ne menjek másikhoz, az egyiket válasszam ki, azt’ kész.

„A” dokival kontroll: Nézegeti csak az ultrahang lapot (labor, EKG és egyéb eredményeket nem, kiskönyvet nem, pedig a vizsgálat első percében elmondtam neki, hogy ő rendelt az ultrahang után vissza, hogy mindent papírt átnézzen.). Közli, hogy 13 hetes. Az asszisztens felírja: 12 hét + 3 nap. Ez hogy jött nekik össze??

Kérdezem tőlük, hogy genetikai vizsgálatra akkor ugye van lehetőség (már korábban is kérdeztem, akkor a válasz az volt, hogy „naná, csak fizetős”). Közlik, hogy a doki nem adhat beutalót, hanem majd a másik doki, aki délután rendel. De azért a kezembe nyomnak egy csekket, hogy fizessek be 10500 Ft-ot, addig is haladjunk azzal, megkaptam a következő ultrahang beutalót, majd elküldtek. Leletet nem kaptam, hanem külön kellett mondanom, hogy ugyan már, nyomtassa ki azt nekem.  Kiskönyv megint csak érintetlen, terhességi rizikó-besorolás nuku. Olyan szedett-vedett volt az egész.

Visszamegyek délután a „C” dokihoz az államiba, aki elvileg ad beutalót.

Ő leszúr, hogy minek kérek én ilyet? – honnan tudok róla, hogy van ilyen?, meg miért a legolcsóbb vizsgálatot választottam? Hiába mondtam neki, hogy biztonságként akarom megnézetni, és nem lettem tájékoztatva, hogy milyen egyéb lehetőségek vannak, a csekket csak a kezembe nyomták, hogy ennyibe kerül a vizsgálat és kész. Közli, hogy lett volna még X db másik vizsgálati lehetőség (persze több pénzért), és hogy miért nem tudok róla, hát hülye vagyok én, a dokim biztos elmondta. Újra elismétlem magam, nem tájékoztattak, mert „A” dokinak nincs a rendszerhez hozzáférése. Megkapom a beutalót, hogy azonnal menjek le vérvételre. Kérem, hogy módosítsa az időpontot, mert kb. 5 perc múlva az ortopédián van időpontom, de ezt figyelmen kívül hagyja („Szaladjon le, a lányok megszúrják, aztán kész.”) Az asszisztens ki akarta adni az adókedvezményhez az igazolást, hiszen két nap múlva jogosult leszek rá, ne kelljen később visszajönnöm érte. Erre „C” doki lebasz, hogy miért akarok adót csalni?! Mondom, nem akarok adót csalni, csak igaza van az asszisztensnek, nem szeretnék jövő héten is visszajönni csak ezért az igazolásért. „C” doki válasza: Nem adja ki, mert mi van, ha elvetélek, és akkor jogtalanul adom be. (Köszi a pozitív hozzáállást, egészségesek vagyunk.) Jó, akkor ne adja oda.

Kérdezi, miért lett ő a harmadik doki a terhesgondozásomban „A” és „B” mellett, miért nem jó nekem az egyikük?” Neki is elmondom, hogy időpontkérések okozták, hogy „A” dokihoz kerültem, szabadságra ment, így lett „B” doki, aki megvizsgált, és neki „C”-nek van jogosultsága kiadni a genetikai papírt. Közli leszúró hangnemben, hogy „ezt megoldhattam volna ügyesebben is, mert látja, hogy így a kollégák engem csak félretájékoztatnak”. (És erről miért én tehetek?) Megkérdezi, hogy „akkor szüléstervem van ugye már, átbeszéltem valamelyik dokival?” Válaszom, hogy tervem van, „A” doki meg leszarta, hogy megbeszéljük, de tudom, mi a következő lépés, a védőnőmmel már átbeszéltük. A vizsgálat végére a kiskönyv megint csak érintetlen, terhességi rizikó besorolás nuku… Akkor ez miért is kell ennyire?

Lerohanok a vérvételre (hatalmas sor, előrekönyörgöm magam), ahol kiderült, rossz matricát adott a „C” doki a genetikaira. De szerencsére nyomtatott jót is. Így egy öt perc csúszással megszúrtak, mehetek tovább a dolgomra.

Az ortopéd orvos nem érti, hogy a háziorvos miért is aggódik. Nem tudja, hogy milyen kockázatai lesznek, de visszairányít a szülészhez („A”-hoz, „B”-hez vagy „C”-hez), és majd a leendő aneszteshez, hogy eldöntsék, kaphatok-e epidurált. Meg a biztonság kedvéért felírt gyógytornát, hogy erősítsük meg az izmokat, amíg lehet. Kérdezi, ki a szülészem. Elmesélem neki a kis történetemet. Válasza: „Már a lányomnak is megmondtam, majd szül az ügyeletesnél. Persze értem én őket, hogy hiányzik a Mercihez a 100 000 Ft a szülésért, mert a 250 000 Ft a terhesgondozásért, de hát ne kapják meg. Rángatják magukat jobbra-balra, labor itt, háziorvos adjon beutalót oda, maga a pénzt adja ide. Jól teszi, hogy nem választ magánt”.

Ezek után elkeseredésemben felhívtam pár ismerőst és magándokit,  hogy náluk milyen is a rendszer. Kiderült, hogy tényleg alig tesznek valamit vizsgálaton (10 perces csevej), ultrahangra elküldenek ide-oda, vagy jobb esetben „utasítják” a háziorvost, hogy írjon beutalót laborra, ultrahangra az államiba. Akkor minek is kérnek vizsgálatonként 12 000 Ft-ot?

Meg egyáltalán, hogy bízzon így az ember meg valamelyikben?

Tanulság még nincs, tanácstalanság van. Nem nagyon tudom, mit lehet ilyen helyzetben kezdeni. Államin a bánásmód botrányos, a magánon se ússza meg az ember a hercehurcát, és még meg is kopasztják a pénztárcám. Azért is osztottam meg a történetem, hátha valaki már hasonlón átment és tud tanácsot adni, merre tovább.

Waczkor

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?