Hogy a lényeggel kezdjem: ha valaki attól fél, az egymás sarkát taposóktól nem fog látni semmit, egyelőre ettől nem kell tartania, bár kongó terek sincsenek, főleg a "játékteremben", ahol a nagyérdemű építheti tovább a dolgokat. Hogy a belépők ára vagy a Budapesten hétvégente szokásos programbéli túlkínálat az oka, azt nem tudjuk - de aki rászánja magát, az jó néhány órát tervezzen be, főleg ha amúgy is építkező gyerekkel áldotta-verte meg a sors.

Na, mi ez???

Nekem van egy ilyenem, bár itthon eddig inkább a Playmobil meg a szimpla építőkocka volt az abszolút favorit, meg a jó öreg csőépítő - miközben a rendezvény kissé félrevezető neve ellenére klasszik kockából egy darab sincs a kiállításon.  Csak legó, de abból tényleg a klasszikus: néhány nagyobb gyereknek lehet, hogy csalódás, nekem viszont kifejezetten örömteli volt, hogy a mostanában annyira divatos Star Wars-nindzsa-transzformerharcos vonalat itt maximum a moziterem vásznán lehetett viszontlátni,  a kirakott és eská építhető dolgok meg leginkább járművek és épületek, olyasmik, amire eredetileg a LEGO-t kitalálták. Meg pár dolog, amire nem gondolnál - például, mi látható pontosan az első képen?*

Abból viszont nem semmi a felhozatal: mindjárt a bejáratnál egy hatalmas terepasztal, szaladgáló vonattal, fiús és leányos színű várakkal, kastélyokkal és egyéb házikókkal, míg a következő termekben irányíthatunk tabletről focipályán (!) szaladgáló kisterepjárókat, egyenetlen terepen küzdő tankot (ami tankhoz méltóan képes egy helyben megfordulni),  van vidámparki hinta és szédítően forgó körhinta, hatalmas mentőhelikopter, városnéző óriáskerék (fizikai magyarázattal), reptér utasszállítóval, a londoni Tower Bridge-re hajazó kinyitható híd, aminek vizében igazi, nem elemmel működő halak úszkálnak. A nagy kedvenc persze a mechanikus buborékfújó: csatakban áll alatta már a víz, nem úgy, mint a csillék és a vízmalmok elvén működő vízi forgattyú vagy mi, ami vizet hord apró tartályokban egy hajtószíj-féleség segítségével a magasba.

Ez a stadion még nekem is belefér

A játszóteremben sincsenek sokan: épp annyian csak, hogy ne érezzük magunkat az animátorokkal együtt elveszve. A hiányzó gyerekeket is megtaláljuk egyébként: a mozitermen túl van az a két "tanterem", ahol a segítők közreműködésével (némi külön díjazás ellenében) működő-mozgó járműveket lehet építeni,  elsajátítva az erőkar, a meghajtás, az irányítás megannyi csínját-bínját.  Ezeknek az izéknek, ha jól belegondolok, tulajdonképpen az iskolában lenne a helyük, ez a kb. 6-13 közti korosztály a legalkalmasabb-legfogékonyabb a természettudományos kísérletekre, a mechanika vagy elektronika alapjainak kipróbálására és törvényeinek gyakorlati elsajátítására, illetve a hozzá kapcsolódó informatika megértésére, ehhez képest mi ekkortájt a mellérendelt bővített mondat alanyi és tárgyas ragozásával próbálkozunk meg a görög istenekkel, ezeket persze lendületesen unják, ha meg szerencsések, térben tervezni közben megtanítja őket a LEGO, honlapot programozni meg  Logmein lelkes önkéntesei. Lehet tippelni, melyiket valószínűbb, hogy az életben használni fogják.

Nem Bubi, bubi!

A legkisebbekre is gondoltak: van óriási, puhább kockakollekció is, gyereknagyságú várat lehet belőle építeni, majd a maradék elemekkel megostromolni.  A falakra függőlegesen lehet felvarázsolni valamit: többen a nevüket rakják ki a LEGO-elemekből, de van egyéb megoldás is. A legnépszerűbb mégis az óriási asztalokra kirakott, szabadon használható készlet: készül színes karácsonyfa, maja és egyiptomi piramis, sajátos járművek ("ez egy vízibusz" - jelentik ki egyöntetűen, mikor a szélvédővel-üléssel felszerelt izéhez sehogy se találok a dobozokban kereket) vagy függőhíd is.  A Nagy házépítésbe kezd, tetőelemet nehezen talál hozzá, ezért az építmény először leginkább a hajléktalan-kalibákra hasonlít az ötletszerűen tetőfedésre használt, ám láthatóan nem arra alkalmas darabokkal. A Kicsi az animátorral és az apjával kezd el rakodni valamit. Hajónak szánja, de a mechanika törvényei ellenére négyzetes alapon, kerül bele árboc és figura is,  mellette mentőcsónakként úszkál az általam összerakosgatott "vízibusz". Az animátorunk egyébként civilben végzős óvó néni: tervei szerint itt marad a kiállítás nagy részére, bár szeptembertől alighanem már egy oviban lesz rá inkább szükség.

A tanteremben lehet mozgó modelleket építeni

Külön célcsoportot képeznek a harmincas, geek külsejű és viselkedésű apák. "Ja, a felnőttek? Elképesztő, némelyik miket épít, sokszor jobban belefeledkezik,mint a magával hozott gyerek" - kommentálja animátorunk is a jelenséget. A tanteremben, a mozgó modellek közt is találunk néhányat ebből a típusból,

így kezdődött...

Bő három óra múlva mi nagyok már szedelőzködnénk (maga a kiállítás este hétig van nyitva, tehátnagyjából kifulladásig lehet legózni, ha időben érkezünk), a Kicsi persze harsány visításba kezd, mikor távozásra biztatnánk. Szerencsére itthon is indulhat még az afterparty: nekünk ugyan nincs sok legónk, tavaly a Jézuska hozott valami kezdőkészletet házikóelemekkel, amihez benzinkútról összeszedegetett versenyautó-és motorkészlet járul.  Ha semmink sincs esetleg otthon, lehet persze pénzt költeni a kiállítás végén a boltban: van nyolcszázforintos rendőrautócska és potom hetvenezerért megépíthető komplett lovagvár, mi végül nem veszünk semmit, amit alaposan meg is bánunk, tekintve hogy alaplap is kapható, jóval használhatóbb méretben, mint a mi otthonink. Vödrös, amilyet mi szeretnénk, amiből tényleg bármi összerakható, az sajnos nincs.

...ez lett belőle

Még a macska is szeret ezzel játszani, igaz, utána kereshetjük a darabkákat az ágy alatt meg mindenféle játékra nem rendszeresített helyen.  Sicc azanyád, fogjál magadnak egeret.

*Az első képen természetesen egy mechanikusan vezérelhető zenekar látható, síppal-dobbal-nádihegedűvel, zongora, dob, cintányér, harmonika.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?