Ha jól emlékszem, már említettem, milyen szerencsés vagyok a munkahelyemmel. Amikor tavaly ott ültem az állásinterjún, attól féltem a legjobban, hogy a szemközt ülő két interjúztató (egyébként nő) mikor kérdez rá a gyerekvállalási terveimre, és derül ki, éppen GYED-en vagyok. Azonban a korrektség jegyében sem ez, sem másfajta magánjellegű kérdése nem merült fel.

Aztán november elején, két a próbaidőm kellős közepén épp itthon voltam betegállományban Laurával, amikor osztályunk harmadik tagja sms-ben értesített az osztályvezető rosszullétéről, aki attól a naptól kezdve a felmondásáig már nem jött többet be. Ott maradtam kettesben a senior kollégával, akinek 4 saját és 1 nevelt gyermeke van, így átlagon felül toleráns és rugalmas velem szemben.

Az elmúlt 10 hónapban megkedveltek, több helyről kaptam azt a visszajelzést, hogy elismernek és nagyra becsülnek. Így tényleg megvan minden okom arra, hogy szerencsésnek érezzem magam és szeressem a munkahelyem.

Márciusban tudtuk meg, hogy egy új szoftver bevezetése miatt kétnapos tréningre kell mennünk Bécsbe. Először áprilisra, majd májusra ütemezték be. A senior kollégám, aki jelenleg már megbízott osztályvezető, felvetette, hogy mivel szoptatok, hozzam magammal Bécsbe a családot. Egy feltétellel: ha a szállás (és egyéb) költségek nem lépik túl az amúgy egy személyre szabott kiküldetési keretösszeget. Kis keresgéléssel a tréning helyszínétől két metrómegállóra találtam egy szállodát, aminek a költsége plusz a tömegközlekedés még a keretösszeg alatt is tarthatóvá vált.

Így hát felkerekedtünk négyen (mi hárman és a kollégám).

Május 15-16-án voltunk Bécsben, és ha emlékeztek, akkor ez a két nap volt az ítéletidő itt is Budapesten, és ott is. Laura jól bírta a reggeli kelést, és kifelé az utat. Aztán engem kitettek a tréning helyszínén, és elmentek a szállóban letenni a kocsit. Mivel céges autóval mentünk, így nagyon kellett rá vigyázni, célszerű volt zárt helyen parkolni vele. Elmentek metróval Schönbrunnba, hogy az állatkert zárt részét meglátogassák, és mindeközben szó szerint ömlött az eső. Mire odaértek, Laura elaludt (kb. 11 óra felé), így Apa sétálgathatott vele a szakadó esőben, még az órája is beázott az esőkabát alatt.

2-re foglaltam nekik előre időpontot a Kinder Museum Ocean programjára a Múzeum Negyedbe, szóval ébredés után átmetróztak oda, ettek az ellátmányból és indult is a játszóház. Fél 4-ig voltak ott, aztán visszamentek a szállóba, de Laura nem tudott elaludni annak ellenére, hogy nagyon fáradt volt. Én 5-kor végeztem, negyed 6-ra voltam velük. Vettünk elvitelre gyrost az egyik töröknél (nekem nagyon megtetszett ez a dobozos elvitel), de volt még az ellátmányból is, Laura kaja és gyors zuhany után fél 8-kor kidőlt. Szerencsére a szállodában hatalmas franciaágyunk volt, kényelmesen elfértünk rajta hárman. Jeleztem is Apának, hogy lesz szíves feljegyezni a méreteket, mert pont ilyet szeretnék itthonra is!

Reggel a VIP étterembe vezettek minket, ahol sok öltönyös és kosztümös emberke közé bevonultunk családilag. Meglepődtünk azon, hogy mit keresünk a VIP teremben, amire a délelőtt folyamán, a kijelentkezéskor derült fény. Ugyanis a szállodai szoba foglalásakor kértem, hogy tegyék lehetővé a korai érkezést és késői távozást tekintettel a 19 hónapos gyerekre, felár nélkül. Engedélyezték is, azonban technikailag ez az opció az ún. Business csomaghoz jár, így megkaptuk azt a magasabb szintű ellátását minden téren, ami benne van ebben a csomagban.
9-kor kezdődött az oktatásom, ők meg elmentek egy másik játszóházba, a Bogi Parkba. Apa magabiztos angolsággal állt oda a recepciós a szokott kérdéssel:
- Do you speak English? - erre válaszul, mint egy elcsépelt bohózatban a srác:
- Igen, de magyarul is.
Ott is ebédeltek, de már 4-kor indultunk is vissza Pestre. Laura nagyon rosszul viselte a hazautat. Elaludni Érd magasságában sikerült neki, addig végig balhézott, szűkölt. Hálát adtam az égnek a kollégám 4 gyerekkel edzett füléért.

7-re itthon voltunk, szerencsére jött apósom, így annak ellenére, hogy alig álltunk a lábunkon, sikerült kipakolni, fürdetni a gyereket, és a megszokott időben ágyba tenni.

Lhunara