Az ember alapvető vágya az életben a boldogság. Rengeteg könyv lelhető fel a paicon a boldogságkeresés témájában. Azonban az írott szövegnél sokkal jobb tanító az, aki meg is valósítja azt nap mint nap.

Ezek a boldogság szakértők nem mások, mint a mi kis hangoskodó, sárban dagonyázó gyerekeink. A következő 14 pontban röviden összefoglaljuk, amit a gyerekek még ösztönösen tudnak a boldogság művészetéről:

1. Gyorsan barátkoznak, és nem tartanak az elutasítástól. Legyen az a park vagy a gyermekorvosi rendelő, egyetlen kérdéssel kontaktus teremtenek: „Akarsz játszani?” Felnőttkorban jóval nehezebb ilyen gyorsan ismerkedni, hacsak éppen nem a bárban ülünk záróra táján.

2. Nem neheztelnek. Ha megküzdöttek egymással, a harc lezárul. Nem fortyognak magukban, nem mérgelődnek hetekig. Nem pletykálkodnak telefonon, hogy a Jocó extra adag csokipudingot kapott a menzán.

3. Ég bennük a tudásvágy. „Hogyan jöttek rá, hogy kell csinálni palacsintát? Hogyan került a kisbaba a pocakodba?” A világ tele van rejtélyekkel, megfejtendő talányokkal. Érdemes lenne nekünk, felnőtteknek is törekednünk az élet lényeges dolgainak felfedezésére.

4. Majd szétfeszíti őket a magabiztosság. „Nézd, milyen magasra ugrottam! Nézd, milyen erős vagyok!” Egyes szakértők szerint a mai gyerekekben túlteng az önbizalom, a mai szülők túlértékelik csemetéiket. Meglehet. Azonban a gyermekkorban bőségesen rendelkezésre álló önbizalom az idő előrehaladtával elillan, mint a lufiból a hélium.

5. Önfeledten játszanak. Nem pedig azért, hogy jól mutasson majd az önéletrajzukban.

6. Nem félnek kimutatni az igazi érzelmeiket.

7. Szívesen összefestékezik-piszkolják-sározzák magukat.

8. Nincsenek gátlásaik. Bármit felvesznek – angyalszárnyat, tüllszoknyát, sárcipőt –, ha közértbe mennek. A müzlis részlegnél akár dalra is fakadhatnak.

9. Nem izgatja őket a ruha márkája. A lényeg az, hogy ne csiklandozzon.

10. Nem kerül sokba elvinni őket szórakozni. Az állatkertben prímán érzik magukat.

11. Természetükből fakadóan viccesek. Néha szándékosan is. Azonban a kicsik vicceit nehéz lekövetni, mert nincs bennük csattanó. Azt se higgyük, hogy a tréfának vége, mert csemeténk éppen derül. Tízből kilenc esetben, ha gyermekünk viccet mesél, az egészet végigkacarássza.

12. Meglátják mindenkiben a legjobbat. Nem tudjuk, mikor alakul ki a cinizmus az emberben, de a hatéveseknél fiatalabbak még mentesek tőle. Hozzá kell tennünk, hogy ezek a csöppségek igen hiszékenyek.

13. Becsületesek. Ha azt mondja az ötéves neked, hogy te vagy a világon a legszebb, így is gondolja. Ha azt mondja, hogy a csupasz lábaid az apu szakállára emlékeztetik, az így is van.

14. Nem tudnak titkot tartani. Nem lehetnek ők sem tökéletesek.

Bicse