Ha valakit zavarnak a smiley-k, előre is bocsánat érte!:)

Előzmények: 25. héttől ágynyugalmat javasoltak, mert elkezdett a méhszájam nyílni, 33. héttől mondták, hogy bármikor megszülethet, annyira nyíltam tovább. Nem kíméltem magam, lakást újítottunk fel, költöztünk, és mégsem lett semmi baj.:) November 14.-re voltam kiírva.

2012. 11. 07.-én CTG-n voltam, meg is vizsgált utána a doktornő. A CTG szerint szép, szabályos összehúzódásaim voltak már, a méhszájam meg nyílogatott lassan, a doktornő mondta is, hogy szerinte már nem fogunk találkozni. (Mindig hozzá mentem, de nem fogadtam fel, nem fizettem, meg semmi, csak mindig hozzá kértem időpontot.) Várakozás közben hallottam, hogy telefonál, és mondta, hogy pénteken reggeltől estig a kórházban lesz. Mondtam is nevetve Tominak, hogy a gyerek, ha elég jófej, pénteken születik majd. 

08.-án este fájt a derekam, de nem úgy, mint előtte, meg egész egyszerűen ÉREZTEM, hogy valami készül. (Jóslófájásaim sose voltak amúgy.)

09.-én hajnali 3:38-at mutatott a rádiós óránk (szóval igazából 3:33 volt, ez egy vezércsel, na), mikor fájásra keltem. (Nem túl erős, menzeszgörcs jellegű érzés volt...)

Vártam kicsit, 8 perc múlva jött a következő. Kimentem, felraktam egy teavizet, elmentem zuhanyozni. Folyamatosan 8 percre jöttek a fájások továbbra is, szóval picit megébresztettem Apát, hogy lelkiekben készülhessen, hogy nemsokára indulunk. 5:20-kor a következő fájás 5 percre jött. Eddigre átnéztem a táskáimat, a papírokat, csináltam Tominak egy kávét, lezuhanyoztam, összekészítettem a ruháimat.

Apát felkeltettem, hogy 'menni kék', de azért nyugi, igya csak meg a kávét, aztán szedje össze magát. Olyannyira nyugodt volt, hogy mikor kb. 10 perc múlva belestem hozzá, még mindig ugyanúgy ücsörgött az ágyban, szorongatta a bögréjét, és bambult. :D Erre szóltam neki, hogy hacsak nem képezte át magát szülész-nőgyógyásszá az éjjel, keljen, menjünk. :D Azért ez megtette a hatását, elkezdett ő is készülődni, 5 perc múlva már kész volt, azt leszámítva, hogy félig a szekrényben lógott, kereste a fényképezőgép pótakksiját...:D Szóval az ő kezében a bőrönd és az utazótáska, nálam a táskám és a fényképezőgép.

Mire a kocsihoz értünk, 3 percesek lettek a fájások. 6 órakor csengettünk be a szülészetre. CTG-re tettek, ami mutatta a 3 perces összehúzódásokat. 3/4 óra után leszedtek a gépről, bevittek a zöld szülőszobára. Ott átöltöztem hálóingbe, iratokat Apának odaadtam, hogy menjen, csekkoltasson be. Ezután elvittek vizsgálatra.

A méhszájam szűk 2 ujjnyi volt, és a doki mindent rendben talált. Megkaptam a beöntést, attól nagyon féltem, remegtem, minden bajom volt, de abszolút nem volt vészes. Utána zuhany, szobába vissza. Megérkezett Anya.

Kis idő múlva szóltak, hogy kéne az ágyam...:D Szóval kiültünk a szülészet folyosójára. Tomi hozott enni és innivalót, sétálgattunk, a szülésznők nagyon aranyosak voltak, megérkezett a doktornő is (fél 8-tól volt ügyeletben). A főorvos is arra kóricált, megismerte anyámat ( '87-ben tanította egy évig szülészet-nőgyógyászatra, még kezdő doki korában), be is mutatta mindenkinek, hogy a volt tanítványa...:'D

Végre beosonhattunk a zöld szobába a csomagjaimért, biztos nagyon örültek, hogy szülés után pár perccel rájuk törünk, de hát csak így tudtuk megoldani... Átmentünk a mályvaszínű szobába. Doktornő megvizsgált, és mivel sehova nem haladtunk, mármint nem nyíltam tovább, és a fájásaim sem erősödtek, azt mondta, hogy pont most jött egy anyuka, aki sokkal gyorsabban 'halad', mint én, nála levezeti a szülést, és jön burkot repeszteni.

Sajnos közben hirtelen császározni kellett valakit, illetve még 2 anyuka került a finisbe, így csak 11-kor tudott visszajönni a doktornő. Megvizsgált, minimális haladás volt csak (bő 2 ujjnyi méhszáj, de neki kisebb az ujja, szóval nem is tudom...:D), és ezért 12:30-kor megrepesztette a magzatburkot.

Egyből jöttek is a fájások. Sokkal rosszabbra számítottam.

Tomi mérte is őket, mikor már több ideig tartott a fájás, mint amennyi idő eltelt a kettő között, begyorsultak az események. Kérdezték, hogy szeretnék-e labdát, vagy valami hasonlót, a labdára igent mondtam, de csak rosszabb volt, kényelmesebb volt összeszorított lábbal elviselni a fájásokat. Bejött a doktornő, észrevette, hogy valami nem okés a CTG-n (végig gépre voltam kötve közben), behívta az ügyeletes osztályvezetőt, átfordítottak az oldalamra, hátha így kicsit aktívabb lesz Balázs, mert ha lusti maradt volna továbbra is, vittek volna császározni. Tominak a kezébe nyomtak egy csövet, amiből oxigén jött, hogy tartsa az orromhoz.

Eközben be akartak rakni egy kanült,de mivel olyan szar a vénám, hogy még egy vérvételhez is kb. 3× meg kell, hogy szúrjanak, nem sikerült... Eredmény: 3 ember próbált berakni egy kanült, a legügyesebb is csak addig jutott, hogy tunkolta a vénámba a tűt, de nem jött semmi... Végül azt mondták, hogy majd az anesztes berakja a kanült, ha oda kerülök. (A szülés egyetlen ijesztő pillanata egyébként az volt, mikor elkezdték emlegetni a császárt...) Kaptam még bal karba egy Papaverin-Contramal koktélt, aztán kicsit magamra (meg anyámra és Tomira) hagytak.

Itt kezdődtek a tolófájások, ami azért volt rossz, mert éreztem, hogy ha nyomhatnék, jobb lenne, de nem mertem nyomni, mert nem tudtam, szabad-e... Jött a szülésznő, megmutatta, hogy kell nyomni, mármint elmondta, hogy a lábamat hol és hogyan fogjam, hogy Apa hogy tartsa a fejem, és mondta, hogy nyugodtan nyomjak, mindjárt jönnek a doktornővel. Végre bejött a doktornő is, és éreztem, hogy Balázs elindul kifelé...

Szintén, sokkal rosszabbra számítottam... Az mondjuk nem volt túl kellemes, hogy kézzel tágítottak közben, mikor félig kint volt már a buksija... Megkérdezték megsimogatom-e, amit igazából nem tudom hogy gondoltak, mert nem hiszem, hogy előre tudtam volna hajolni...:D Megkérdezték azt is, hogy allergiás vagyok-e a Lidocainra, aztán állítólag adtak szurit (gátmetszéshez), de abból semmit nem éreztem. Tomi elkezdett könnyezni, "Már látszik a kis haja!", aztán még egy nyomás, és kint is volt Balázs... És mint a gejzír, jött utána rengeteg magzatvíz, szülésznő nyakig olyan lett... Na, ettől lesokkoltam kicsit.:D A tolófájások közben amúgy az egyik lábam a doktornő, a másikat a szülésznő tartotta, mert az ágyra nem bírtam letenni (meg volt süllyesztve az ágy alja, hogy hozzám férjenek). (Végül nem volt szükség gátmetszésre, mivel nem volt nagy baba.)

Egyből a mellemre rakták, de erre nagyon nem emlékszem, mert szinte egyből levették (vagy csak úgy éreztem), Apával elvágta a köldökzsinórt, és vitték "tisztába tenni". Később hallottam, hogy a nyakán volt a köldökzsinór 1*, de szerencsére ez nem okozott semmi gondot, csak kicsit lila volt a drágám, ezért "csak" 10/9-es lett az első APGAR-ja... Na ennyi baj legyen.:D

Kiküldtek mindenkit, hogy engem is tisztába tegyenek. Itt rájöttem, hogy hiányosságaim vannak anatómia terén, én azt hittem, a lepényt is nyomni kell, vagy valami, de nem, simán kicsusszant, miután kicsit megnyomkodták a hasamat. Mondta a doktornő, hogy elég pici a lepény, csodálkozott volna, ha nagyobb baba lett volna.

Gátmetszésre ugye nem volt szükség, és nem is repedtem egyáltalán, illetve a méhszájamon lett egy kb. 1 cm-s repedés, arra kaptam egy öltést, nem is kellett volna, szóval csak a "tisztesség kedvéért".

Utána bejött anyám, kérdeztem, hogy mekkora? "2910 gramm, 53 centi, és NAGY A LÁBA!" Mármint a lába is hosszú, meg a talpa is nagy, csecsemős nővérek is mondták. :)) Anyám kiment cigizni, meg megtelefonálni a hírt, én meg vártam a fiúkat. Kb. 5 perc múlva a doktornő kukkantott be, "Hát hol vannak ezek a fiúk?" mondom biztosan elmentek bedobni egy sört...:D Aztán beküldte őket.:)) Még 2 órát lehettünk a szülőszobán, aztán jött a szülésznő, segített felöltözni, és átvittek a kórterembe. (Mivel a lehető legmesszibb kórteremről volt szó, és kicsit szédültem is, kocsiban tolt át a szülésznő.:D) Apa tolta utánunk Balázst a kiskocsiban, meg hozta a cuccok egy részét.:)

(Amúgy nem kaptam semilyen fájdalomcsillapítót (nem is kértem), a szülés előtt sem ettem-ittam-masszíroztam semmit könnyítés céljából.)

Összességében azt mondom, hogy ilyen szülést kívánok mindenkinek, végülis 3 óra alatt meglett a kicsi, és már a szülőágyon azt mondtam Tominak, hogy jöhet a következő. :)

 

Mamanó