Hollandrémület autizmus

Néhány hete jött szembe velem egy írás. 12 dolog, amit szeretnék, ha a tanárok tudnának az autizmusról. Úgy gondoltam, megosztom veletek két részletben. A két poszt tehát jórészt fordítás (nem törekszem szószerinti fordításra, a lényeget szeretném átadni), a saját megjegyzéseimmel kiegészítve. Még egyszer, az eredeti írás tanároknak szól és elsősorban integrálható autistákról.

1. Az autizmus egy nagyon széles spektrum

Ez a mondat teljesen triviális. Szeretném azt hinni, hogy egyre több embert tudja is, hogy az autista nem egyenlő a Rain Man-nel vagy Sheldon Cooperrel vagy bármelyik másik film hősével. Minden autista más és más. Ha volt mar dolgod autival, jó eséllyel van valami átfogó elképzelésed ennek a sérülésnek a mibenlétéről, esetleg egy-két módszered, ami már működött, de szinte biztos, hogy a következő auti, akivel az élet összesodor, más lesz (ez nem jelenti azt, hogy semmilyen már bevált módszer nem fog nála működni). Azt hiszem, ez a legnehezebb ebben az egész témában pedagógusként, hogy tényleg akkor érhetsz el igazi eredményeket, ha azokat az adott gyerekre szabod. Szakkönyv jó alap, tanfolyam, szuper, de ezek semmit sem érnek, ha nincs meg a kommunikáció a szülővel. Azzal, azokkal az emberekkel, akik a gyereket a legjobban ismerik. Ha kérdésed van a gyerekről vagy specifikusan az érintettségével kapcsolatban, kérdezd a szülőt! A legjobb tudása szerint fog válaszolni és jó eséllyel nagyra értékeli az érdeklődést. Vagy kérdezd magát a gyereket!

Számomra időnként bámulatos módon, a fiam már négyévesen is elég jól tudja, hogy neki mitől lenne jobb, ezt az esetek egy részében le is tudja kommunikálni, de szinte sosem ok-okozat formájában. Pl. Nem megy ki a házból, amikor az ajtó előtt kocsi áll. Eltartott egy darabig, mire rájöttünk, hogy ez a baj. Tudja, hogy ő nem akar kimenni. Elmondja, hogy nem akar kimenni, de amikor indokot kérek tőle, jó eséllyel valami olyasmit válaszol,hogy még nem játszottam eleget idebent. Az ilyen típusú válaszok hátterében nála például mindig félelem van. Néhány perc továbbkérdezés után jutottunk el ebben a konkrét esetben addig, hogy elmondja, hogy fél, hogy nem fogunk elférni az autó mellett…

Ilyenkor könnyű leragadni a kifogásnál, amit ő kitalált és beleállni, hogy „de már eleget játszottál, elkésünk blablabla”.  Tudatosan, körbenézve, átgondolva, mi változott, a legtöbbször rá lehet jönni, hogy mi van valójában a háttérben. Amikor nem tudjuk, olyankor is fontos annak megértése, hogy ő nem tud az én fejemmel gondolkodni, nem érti, hogy idegesít engem, nem érti, hogy bosszant, és pláne nem tudja előre felmérni, hogy ezeket az érzéseket fogja belőlem kiváltani. Tehát bármit csinál, nem azért teszi, hogy játszmázzon. Sem velem, a szülővel, sem a tanárral.

2. Napirend és átmeneti jelzések segítenek az autista gyerekeknek

Erről is írtam már máskor bővebben. Amíg mi tudjuk, hogy a flexibilitás az életben nagyon fontos, addig az autistáknak sokszor nehezére esik a nagy meglepetések kezelése (pozitív esetben is). Olyan dolgok, mint változás a napirendben, egy helyettesítő tanár, tűzvédelmi gyakorlat, új osztálytárs vagy osztálykirándulás mind-mind stresszt okoznak, pánikot szülhetnek. Figyelmeztetés és egyértelmű utasítások azzal kapcsolatban is, hogy mire számítson, segítik a gyereket.  Vizuális megsegítés és ötperces, kétperces figyelmeztetés, az idő vizualizálása például homokórával, szintén szükséges lehet.

A fiam iskolájába több autista is jár. Az egyikük egy tízéves kisfiú. Neki például nehézséget okozott, hogy sorakozónál mindenki oda állt, ahova akart, amíg a sor megvolt. Azért, hogy segítsenek neki, kitettek az ajtóra egy papírt, amire le van írva, hogy milyen sorrendben kell a felső négy osztályba járó gyerekeknek a sorban állniuk. Ez egy apróság, de neki sokat segít, a többiek pedig alkalmazkodnak.

3. Az autista gyerekeknek szüksége van extra időre a nyelv megértéséhez

Győződj meg róla, hogy a gyerek rád figyel – szólítsd a nevén, érintsd meg, kérd, hogy bólintson... Használj egyszerű nyelvet és rövid mondatokat. Ne adj több mint két lépésből álló utasítást. Adj a gyereknek pár másodpercet, hogy reagáljon. Ha úgy döntesz, megismétled a kérdést, NE fogalmazd újra, használd ugyanazokat a szavakat. Az autista gyereket a siettetés csak lelassítja.


„Miért tart egy örökkévalóságig, mire válaszolsz egy kérdésre?

A normális emberek hihetetlen sebességgel beszélnek. Kigondolnak valamit és csak a másodperc törtrésze kell, hogy ki is mondják. Számunkra ez varázslat! Ezek szerint az agyunk valahogy rosszul van összerakva? Tényleg egy örökkévalóságig tart, hogy válaszoljunk arra, amit kérdeznek tőlünk. Nem feltétlenül azért kell ilyen sok idő, mert nem értjük a kérdést, hanem mert mire rajtunk a sor, hogy megszólaljunk, a tervezett válasz gyakran fogja magát es elröppen a fejünkből. Nem tudom, mennyire hangzik logikusa, hogy ha a válasz egyszer eltűnt, soha többé nem tudjuk visszaszerezni.”

Részlet Naoiki Higashida Hát ezért ugrálok című könyvéből (13 eves japán autista fiú a könyv írója).

4. A receptiv nyelv es a kifejező nyelv két különböző dolog

Az autisták sokszor többet tudnak és értenek, mint gondolnánk, ugyanakkor gondjaik vannak ezeknek a dolgoknak a visszaadásával. Másrészt viszont hosszú és bonyolult mondatokat idézhetnek esetleg anélkül, hogy értenék a pontos jelentését. Emiatt sokszor nehéz eldönteni, hogy mi az, amit a gyerek ténylegesen tud/ért és mi az, amit meg tanulnia kell.


„Miért beszélsz ilyen jellegzetesen?

Az autizmussal élők néha különös hanglejtéssel beszélnek vagy szokatlan a szóhasználatuk. A nem autisták társalgás közben a beszéddel egyidejűleg meg tudjak fogalmazni a mondanivalójukat. A mi esetünkben azonban a kimondani kívánt szavak nem mindig egyeznek a szavakkal, amelyeket ki tudunk mondani. Azt hiszem ez az oka, hogy a beszedünk szokatlanul hangzik. Ha az, amit mondok, eltér attól, amit gondolok, annak az az oka, hogy egyedül a számon kiejtett szavak azok, amelyek számomra pillanatnyilag rendelkezésre állnak. Most mondhatják ,hogy felolvasni is jellegzetes hanglejtéssel szoktunk. Ez azért van, mert mi nem tudjuk az olvasással egyidejűleg elképzelni a történetet. Maga az olvasási tevékenység óriási erőfeszítést kíván…”

(Részlet ugyanabból a könyvből.)

5. Az autista gyerekek mindent szó szerint értelmeznek

Az átvitt értelmű kifejezések, absztrakt gondolatok érthetetlenek egy autista kisgyereknek. Amikor ilyeneket mondunk, hogy „szedd a lábad” ő jó eséllyel azon fog gondolkodni, hogyan tudná úgy szedni a lábát, mint pl. ahogy virágot szoktunk. Ezeknek a szófordulatoknak egy részét élete folyamán elsajátíthatja a gyerek persze, de egytől egyig mind magyarázatot igényel.

Ugyanakkor be kell vallanom, ez időnként nagyon vicces szituációkat szül.

Amikor mondtam a fiamnak, hogy lyukas markú vagy, akkor elkezdte nézegetni a kezét, vagy amikor a tanárnő megkéri az autit, hogy kivételesen a vécében mossa meg a kezét, mert a szokásos csap foglalt, ő pedig megmossa a vécében...

Ugyanakkor arra is volt példa, hogy a tanár azt mondta az autista tanulónak, hogy nem akarja többet hallani, ami után a gyerek a tanév további részében nem szólalt meg többet.

ASS megkérdezi az anyukáját, eljön-e a király a falujukba, az anyukája azt válaszolja, hogy ahhoz az ő falujuk túl kicsi, mire a gyerek: Miért, mekkora a király?

6. Az autista gyerek leragadhat egy témánál

 „Az autista megszállottan ragaszkodhat egy-egy témához, ami másnak teljesen érdektelen. Ettől nehéz lehet eltéríteni. Időnként az érdeklődése tárgya beemelhető a tananyagba, de legtöbbször ez csak eltéríti a figyelmét a tényleges tanulástól.”

Személy szerint ezzel a kijelentéssel ebben a formában nem értek teljesen egyet. Járműrajongó gyerek anyjaként azt látom, hogy sokkal több dologra rávehető, ha annak van köze járművekhez valamilyen módon. Ilyen nálunk minden, amit ceruzával, tollal kell csinálni. Ezt próbálják, sikerrel kihasználni a pedagógusok is, akik Somával dolgoznak. Ugyanakkor el tudok képzelni olyan szituációt, amikor pl. a kedvenc mesehős segítségével tanulnának kitalált történetet visszamondani, ő meg leragad egy másik meserésznél, vagy egy részletnél, hogy pl. nem olyan a rajzon a ruhája, mint a mesében…

Amikor megkaptuk a diagnózist, ez volt az egyik első dolog, amit a hölgy mondott, hogy a gyerek kétségkívül nagyon okos, de baromi nehéz lesz rávenni olyan dolgokra, amik nem érdeklik, felkelteni az érdeklődését. Pedagógusként érdekes lehet betenni egy kis rekeszbe a fejünkbe, hogy ez a típusú jószándék is vissza tud ütni.

Folyt.köv.

Hollandrémület

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?